Concentración Lijar Sur - Az éjszaka

Az este evés - ivás, videónézéssel indult. Voltak régebbi ismerősök, és újak is. Egy nagyon kedves ernyős családdal ismerkedtem meg. Az apuka kezdte a beszélgetést velem, a szokásos témák után viccekre tanított spanyolul, amik még az alkohol hatására sem voltak túl viccesek, de nagyon jól esett ez a vendégszeretet és törődés nekem. A feleségét próbálta rávenni, hogy angolozzon velem, de nem nagyon ment bele. Végül bemutatott a lányának, aki hihetetlenül barátságos volt, és elég hamar magától megadta az elérhetőségeit.

Hálózsákban aludtam a nagyrészt kocsikban és lakóautókban, kisrészt sátrakban táborozó többiektől távol egy lejtős szántóföld parányi egyenes szakaszán. Csodálatos volt a csend, tiszta levegő, és szerencsémre pont aznap éjszaka hulló csillagok is voltak, amiket sokáig bámultam mielőtt elaludtam.

Reggel az angol lány, akivel a fesztiválra érkeztem, elvitt a Venta el Cortijoba, ahol nagyjából megmosakodtunk, fogat mostunk, és persze bevágtunk egy spanyolos reggelit jó helyi sonkával, helyi sajttal és persze frissen facsart narancslével. Aztán irány vissza a fesztivál helyszínre...

Concentración Lijar Sur - Esti lecsúszás

Már elkezdett lemenni a Nap. Erős szél volt, sokan nem is készültek starthoz, csak nézték azokat, akik megkockáztattak egy repülést. Felkészültem, nyugodt voltam. Az előttem lévő Powerplay feliratú ernyő sokáig nem tudott elstartolni. Ekkor láttam, hogy a Lány is megérkezett a starthelyre, és végig fogja nézni, ahogy elstartolok, vagy látványos ügyetlenkedéssel balesetet szenvedek.

A kezdőbbeket lefogták

A profibbak kisebb ernyővel repültek

Aztán összeszedtem a bátorságom, segítség nélkül gyönyörűen elstartoltam, meg is tapsoltak.

Szép volt a naplemente a levegőből a 13 perces repülés során. A fesztiválra megérkezés ernyővel is felejthetetlen élmény volt.

Concentración Lijar Sur - 1. repülés

Az első repülésem a fesztiválon kellemesen telt. Leírhatatlanul felemelő érzés volt ennyi madárral egyszerre együtt termikelni:


Tracklog itt.

Ismerősök a starthelyen

Elég sokan voltunk az Algodonales Poniente starthelyen aznap:

 A gipsz lekerült...

Régóta nem láttam Őt. Izgultam is, hogy milyen lesz újra egymás szemébe nézni. Úgy tűnt, mint aki kissé meglepődött, hogy én még itt lakom, de azért örült nekem, hogy lát. Apróság, de különösen jól esett, hogy ő ölelt át és puszilt meg. Pár ártatlan mondatot váltottunk, aztán készülődtünk a repülésre.

Tandem start

Nemzetközi ernyős fesztivál

Itt a kormány (Andalúzia autonóm tartomány) nem üldözi, hanem kicsit támogatja is az ernyőzést. A táblákról és az EU-s pénzből épült felvezető útról már volt szó, de itt most nem az alap ernyős infrastruktúráról lesz szó, hanem egy (élőzene hiánya ellenére) jó hangulatú kiválóan szervezett ernyős fesztiválról.

Egy póló áráért kaptunk:

•  egy pólót természetesen
• egy szalmakalapot, hogy ne kapjunk hőgutát
• egy két napig korlátlan mennyiségű felszállításra jogosító karszalagot
• 5db sörjegyet, amit egyéb üdítőre vagy egy pár virslire is lehetett váltani

A nemzetköziséget főleg expat pilóták adták, a magyar zászlót kihagyták:

Pihenés a botanikus kertben

Reggel korán kellett bemennem, délután viszont sokáig kellett maradnom a cégnél, úgyhogy beiktattam egy másfél órás pihenőt az irodától 5 percre lévő gyönyörű Alameda Botanikus Kertben, amiről már volt szó több bejegyzésben is:

Molly Bloom, akiről La Lineában tér is van elnevezve: