Cseki cimborámnak, egyben (hamarosan) háromszoros kollégámnak köszönhetem, hogy február 21-től Gibraltáron fogok dolgozni, és Spanyolországban fogok lakni. Nélküle eszembe sem jutott volna, hogy ilyesmivel próbálkozzak.
Még előttem van, ahogy Cseki ül egy 9. kerületi mexikói étteremben, és várja, hogy felhívják állásinterjúra. Először nem értettem miért pont ott kell lennie a híváskor, kérdeztem hova felvételizik. Sosem felejtem el azt a hangsúlyt, amivel közölte: Gibraltárra. Az, hogy külföldre akar menni, nem ért váratlanul, mert ugyanebben az étteremben még barátnőink unszolására Kanadába kiköltözős terveket szövögettünk, na de hogy Gibraltár, hát ez meglepett. Már az is vicces volt, hogy az étterem telefonján hívták, a gibraltáriak ugyanis nem bíznak a mobiltelefonban, pedig a hiba főleg az ő készülékeikben van. Gibraltár mobilkommunikációs szempontból is mutatja mindhárom arcát: Gyakran falusi a minőség, városnyi felhasználó (harmincezeren élnek, de kétszer ennyien dolgoznak a városállamban), de két mobilszolgáltató van (GibTel, CTS), mert nehogy már egy országban csak egy legyen!
Miután kiköltözött, cseten tartottuk a kapcsolatot nem túl rendszeresen. Több, mint fél éve, kaptam tőle Flex és Java állás ajánlatokat is, de valahogy akkor még eszem ágában nem volt kimenni külföldre. Lassan aztán elindult bennem egy folyamat, hogy talán valami nagy változásra lenne szükségem a karrieremben vagy az egész életemben. Sok embert ismerek, aki tized annyit nem rágódik azon, hogy kimenjen-e dolgozni külföldre, mint amennyit én filóztam: Van egy elég jól kidolgozott mindmapem, aminek a 3 fő ága a külföldi munka, a magyar cégnél alkalmazott, és a magyar saját cég. Azt hittem egyszerűsíti majd a döntést, ha egy magyar céget (ahova hívtak régebben, és volt is élő ajánlatom még pár napja), és egy külföldi országot veszek csak számításba, de a saját cég alapítás is racionális alternatívának tűnt.
A szikrát a magyar kormány magánnyugdíj pénzekkel kapcsolatos ügyletei adták. Biztos van jobb szó az ügyletnél, de nem értek a politikához, az ügylet szót pusztán a Korruptivity társasjáték terminológiájából vettem, de mindenki tudja miről van szó. Miközben öcsém (szerintem túlreagálva a helyzetet) már megfújta a vészharsonát, hogy ha tehetem húzzak el az országból, Cseki mondott egy érdekes sztorit: Volt aki fiatalon, pár évnyi munka után elköltözött Gibraltárról, és készpénzben odaadták neki az addigi nyugdíj-megtakarításait. Amint kellő mennyiségű infóm van, külön bejegyzésben fogok beszámolni a gibraltári nyugdíjrendszerről.
Ez persze még kevés lett volna, de amikor megkérdeztem Csekit, hogy keresnek-e még munkaerőt, Ő pedig meghívott és náluk lakhattam, már úgy mentem ki, hogy volt nálam egy önéletrajz, bár az igazat megvallva nem hittem, hogy meggyőzhető vagyok. Az érdekes az, hogy Cseki sem győzködött, őszintén elmondta a hátrányokat is, de tömérdek infót adott és rengeteget segített a folyamatban. Jó volt látni, hogy ő mennyire beintegrálódott már ebbe az ici-pici kis országba. Kedvencem az volt, amikor Csekinek fellépésre kellett rohannia, ugyanis
A címben szereplő kérdésre visszakanyarodva, egyszerűen azért megyek Gibraltárra, mert több dolog is nagyon megragadott ebben az igazán vicces helyben, és abban az életben, ami ott vár rám. Pontosan erről fog szólni ez a blog, hogy mi a tetszhet Gibraltárban egy Java fejlesztőnek, egy siklóernyősnek, egy világjárónak, egy Magyusznak :).
Szia , Még mindig kint vagy Giblartáron ?
VálaszTörlésKöszi a választ , Edina
Fél éve költöztem haza. Tervezel menni? Dolgozni vagy turistának?
TörlésSzia, tudnal irni bovebb infot a giblaltari eltrol, munkavallalasrol.
VálaszTörlésElore is koszonom a valaszod.
Agi