Háromszoros kollégák

2006-ban a Kormányzati Portál fejlesztői irodájában, ami akkor még egy zsúfolt, fülledt alagsori helyiség volt, elém toltak három önéletrajzot. Szenior fejlesztőként dolgoztam egy webalkalmazáson, amin éppen sok volt a feladat és kevés az ember, konkrétan akkor egyedül maradtam. Addig csak vastag kliens fejlesztési tapasztalattal rendelkező junior fejlesztők közül ki kellett választanom azt az embert, akit megtanítok mindenre, és hosszú távon kétszemélyes csapatot alkotok vele. Hát Cseki, nem gondoltam az 5 perces döntés közben, hogy ilyen jelentősége lesz a további sorsom szempontjából!

A csapatkohéziót jól erősítette egy véletlen: Az első héten kiderült, hogy akiről napok óta sztorizgattunk név nélkül, közös barátunk, csak én az általános és középiskolás korát ismerem jobban, Cseki pedig az egyetemi kalandjainak volt részese. Egy másik véletlen egybeesés barátnőink azonos keresztneve volt, ami közös névnapi ünneplésekre adott jó alkalmat.

Olyan jó cimborák lettünk, hogy nemsokára a mi egyszerre beadott felmondásunkkal kezdődött meg az a hullám, aminek során a fejlesztő csapat (beleértve az IT igazgatót is) 60%-a fél éven belül, további 20%-a egy éven belül otthagyta a céget: Miközben a fejlesztőeszközünket frissítettük, láttuk hogy a cég, akinek köszönhetően gyorsan letöltődnek Magyarországon a frissítések, pont szenior Java fejlesztőket keres. Alig hittem a véletlen egybeesésnek, amikor az önéletrajzainkra pont ugyanaz az ember reagált, aki engem a Lufthansához fejvadászként vitt annak idején. Vicces volt, hogy az állásinterjúnknak csak a fizetési alku része volt külön-külön, egyébként egyszerre interjúztunk Csekivel.

Ennél a kis cégnél bár volt közös projektünk, alapvetően más pályára kerültünk: Én így utólag jobban megértem, hogy Cseki hamar lelépett, mert kellett neki is a multis tapasztalat / feeling. Nekem érdemes volt közel 4 évet lehúznom ott annak ellenére, hogy előtte másfél évente váltottam céget. Kár lett volna kihagynom azt a széles élményskálát, amit a cég nyújtott nekem, beleértve egy jó osztrák projektet, a nagy Neckermann refaktorálós-optimalizálós projektet, az Oracle által elismert oktatóvá válásomat, a sok érdekes kis projektet, új technológiákat, a Flex fejlesztést, a vezető fejlesztősködés minden aspektusát, a 7 hét fizetés nélküli szabit, az otthoni munka minden előnyét, a kötetlen / félmunkaidős konstrukció nyújtotta szabadságot, csak hogy néhány emlékezeteset említsek.

Ezek után vajon véletlen, hogy harmadszor is kollégák leszünk Csekivel Budapesttől 3000 kilométerre? A történet a következő bejegyzésben fog folytatódni hamarosan, amiből - ha az IT karrier téma nem volt elég bulváros - az is kiderül, hogy válhatsz hirtelen kezdő salsásból országos hírű, tévében premier plánban mutatott táncossá. :)