Szokásos hétköznapok

Néha számomra korán kelünk, de nagyon szép a tenger felőli napfelkelte ideiglenes lakosztályom erkélyéről:

Sofőrünk, aki nem más, mint egy híres-hírhedt pókerstratégiás cég legjobb HR-ese, ennek a szökőkútnak a közelében rak ki minket:

A városfalon kívül, a kikötő közelében vagyunk ekkor,

amiről többek között ezt kell tudni:

Átlépve a legismertebb városkapun, a Grand Casemates Gates kőboltívén, utunk a fő utcára vezet. Itt még lehet kirakatozni, vásárolgatni munka előtt, választék van bőven, évi 5 millió turista látogatja a harmincezres várost. Nézni kell az órát, mert aki nem ér be 10:15-ig dolgozni, azt csendben felírják, és az eddigi tapasztalatok szerint egy évben egy embernek maximum 366 késése lehet, egyel se tolerálnak többet. :)

St. Mary the Crowned: Még több, mint 35 percünk van.

Miután elég volt a munkából, találkozunk valahol, például a kikötő közelében:

Messziről jött hajó

"Hát így telnek napjaink, valahogy azért elviseljük." - mondaná Jóska barátom.