Concentración Lijar Sur - Az éjszaka

Az este evés - ivás, videónézéssel indult. Voltak régebbi ismerősök, és újak is. Egy nagyon kedves ernyős családdal ismerkedtem meg. Az apuka kezdte a beszélgetést velem, a szokásos témák után viccekre tanított spanyolul, amik még az alkohol hatására sem voltak túl viccesek, de nagyon jól esett ez a vendégszeretet és törődés nekem. A feleségét próbálta rávenni, hogy angolozzon velem, de nem nagyon ment bele. Végül bemutatott a lányának, aki hihetetlenül barátságos volt, és elég hamar magától megadta az elérhetőségeit.

Hálózsákban aludtam a nagyrészt kocsikban és lakóautókban, kisrészt sátrakban táborozó többiektől távol egy lejtős szántóföld parányi egyenes szakaszán. Csodálatos volt a csend, tiszta levegő, és szerencsémre pont aznap éjszaka hulló csillagok is voltak, amiket sokáig bámultam mielőtt elaludtam.

Reggel az angol lány, akivel a fesztiválra érkeztem, elvitt a Venta el Cortijoba, ahol nagyjából megmosakodtunk, fogat mostunk, és persze bevágtunk egy spanyolos reggelit jó helyi sonkával, helyi sajttal és persze frissen facsart narancslével. Aztán irány vissza a fesztivál helyszínre...

Concentración Lijar Sur - Esti lecsúszás

Már elkezdett lemenni a Nap. Erős szél volt, sokan nem is készültek starthoz, csak nézték azokat, akik megkockáztattak egy repülést. Felkészültem, nyugodt voltam. Az előttem lévő Powerplay feliratú ernyő sokáig nem tudott elstartolni. Ekkor láttam, hogy a Lány is megérkezett a starthelyre, és végig fogja nézni, ahogy elstartolok, vagy látványos ügyetlenkedéssel balesetet szenvedek.

A kezdőbbeket lefogták

A profibbak kisebb ernyővel repültek

Aztán összeszedtem a bátorságom, segítség nélkül gyönyörűen elstartoltam, meg is tapsoltak.

Szép volt a naplemente a levegőből a 13 perces repülés során. A fesztiválra megérkezés ernyővel is felejthetetlen élmény volt.

Concentración Lijar Sur - 1. repülés

Az első repülésem a fesztiválon kellemesen telt. Leírhatatlanul felemelő érzés volt ennyi madárral egyszerre együtt termikelni:


Tracklog itt.

Ismerősök a starthelyen

Elég sokan voltunk az Algodonales Poniente starthelyen aznap:

 A gipsz lekerült...

Régóta nem láttam Őt. Izgultam is, hogy milyen lesz újra egymás szemébe nézni. Úgy tűnt, mint aki kissé meglepődött, hogy én még itt lakom, de azért örült nekem, hogy lát. Apróság, de különösen jól esett, hogy ő ölelt át és puszilt meg. Pár ártatlan mondatot váltottunk, aztán készülődtünk a repülésre.

Tandem start

Nemzetközi ernyős fesztivál

Itt a kormány (Andalúzia autonóm tartomány) nem üldözi, hanem kicsit támogatja is az ernyőzést. A táblákról és az EU-s pénzből épült felvezető útról már volt szó, de itt most nem az alap ernyős infrastruktúráról lesz szó, hanem egy (élőzene hiánya ellenére) jó hangulatú kiválóan szervezett ernyős fesztiválról.

Egy póló áráért kaptunk:

•  egy pólót természetesen
• egy szalmakalapot, hogy ne kapjunk hőgutát
• egy két napig korlátlan mennyiségű felszállításra jogosító karszalagot
• 5db sörjegyet, amit egyéb üdítőre vagy egy pár virslire is lehetett váltani

A nemzetköziséget főleg expat pilóták adták, a magyar zászlót kihagyták:

Pihenés a botanikus kertben

Reggel korán kellett bemennem, délután viszont sokáig kellett maradnom a cégnél, úgyhogy beiktattam egy másfél órás pihenőt az irodától 5 percre lévő gyönyörű Alameda Botanikus Kertben, amiről már volt szó több bejegyzésben is:

Molly Bloom, akiről La Lineában tér is van elnevezve:

Park Huelvában

Búcsú geoláda keresés...

Doñana - préri

Doñana - állatok

Doñana - Így éltek itt

Vízóra - modern, de nem működött

Doñana Nemzeti Park

Huelvába látogatásom fő célja természetesen nem a város megnézése és egy mikroláda megkeresése volt. A "helyi" (két hete költözött oda) lány már felkészült rá, hogy majd hogy vágunk neki a híres és hatalmas nemzeti parknak. Meg is volt a helyszín meg az időpont, és amikor ez a látvány fogadott minket...

 ... egy pár másodpercre még gondoltuk milyen aranyosak, hogy a mozgássérülteket ilyen járgányokkal szállítják el a látnivalókhoz. Aztán rájöttünk, hogy minket is ezekbe a buszokba fognak betömni.

Gyönyörű lilás madarak vették körbe az éttermet ahol ettünk, de erről pont nincs kép, mert siettünk, hogy elérjük a buszt. Egész kényelmes volt az út, amíg ilyen utakra nem értünk:

 aztán hamar megszoktuk a hatalmas rugók ringatását. Hosszú kilométereken át balra a nagy semmi vagy ilyen házikók látszottak:

 jobbra pedig a tenger. Néha egy-egy madarat is lehetett látni. Maga az idegenvezetés egyébként profi volt  spanyolul és angolul. Érdekes például, hogy külföldi magánszemélyek összefogásával mentették meg ezt az Európában egyedülálló értékekkel rendelkező területet.

Elhagyva a tengerpartot belevágtunk a sűrűjébe:

Idegenvezetőm első geoládája

Bár Huelvába egyedül mentem és jöttem, nem is aludtam ott, mégis segítségemre volt a CouchSurfing, mert egy kedves amerikai lány kalauzolt el a városban. Cserébe bevezettem a geocaching rejtelmes világába:

Megvan a mikroláda

Itt már az Aqualon tetjén

Huelva

Nem utaztam volna egy nap alatt kétszer 300 kilométert egyedül, hogy megnézzem ezt a nem annyira szép nagyvárost, de majd a következő bejegyzésből kiderül miért döntöttem úgy, hogy eljövök ide Andalúzia szélére. Addig is néhány kép a Huelváról:

Kolombusz Kristóf és jómagam

Semana Santa szobor

Az Aqualon tetejéről készült