Gibraltári üveg

Az üveg készítés viasz figurákkal bemutatva:

Ezek viszont már valódi izzadó emberek:

Az városfal amúgy hűvös belsejét jól befűti az üvegfúvók kemencéje

Az üvegfúvást ingyen is meg lehet nézni, de a boltban a legapróbb tárgy is aránytalanul drága:

Művészi Naplemente fotó

Castillo de Castellar

Castillo de Castellar, azaz a várak vára Gibraltártól nem messze található, jelenleg is lakják.

A parkolóból ilyen

A környéken sok a parafa

Ez nem tudom mi, mert itt is ritka növény

Ez a váron belül van

Magyar puli

Halstatt feeling?

A vár leghangulatosabb terecskéje

Okos kutya közelről

Okos kutya a gazdája utasítására felsétál a várfalra

Embalse de Guadarranque

Még egy kis Sevilla

Nem volt elég reprezentatív a mintavételezés a sevillai képekből ebben a bejegyzésben, úgyhogy még egy kis ráadás:

Katedrális

Ágyú

Sevilla jelképe az Aranytorony

Bikafuttató, ahol sevillai kollégám elmesélése alapján csendben, komolyan nézik az emberek a küzdelmet

Ilyen szépségű épületből sok van Sevillában

A klasszikus sevillai vicc

Íme a jól ismert vicc, ahogy az Interneten kering:
"Sevillában a bikaviadalok idején egy nagyon drága vendéglőben esténként felszolgálják a legyőzött bikák heréjét, petrezselyemmel, kakukkfűvel ízesítve. Gazdag amerikai turista bemegy az étterembe, és herét rendel. A főpincér hozza ezüsttálban, leveszi a fedőt és megmutatja a vendégnek. Két kis diónagyságú gömb van benne.
- Mi ez? - kérdezi a meghökkent turista.
- Sajnos uram, ma a bika győzött."

Én ezt a viccet gyerekkorom óta tudom. Anyukám tanította, egy a fent idézettnél picivel jobb változatát, amikor még Sevillától (autóval) 2775kmre, Nagyatádon laktunk.

Az Alcázar és környéke megtekintése után beültünk szüleimmel egy jó sevillai étterembe, ami a bikaviadalok tematikájára építette a díszítését:

Valószínűleg tényleg elég régi a hely, és sok ma már veterán vagy nem élő torreádor törzshelye volt. Hogy napjaink hősei is idejárnak-e, meg hogy a napi átlag egy bikaviadal áldozatai itt kerülnek-e terítékre az nem derült ki, de sok helyi ember szokásos ebédelőhelyének tűnt ez az étterem.

Bár a vicc azonnal eszünkbe jutott, inkább (vagy talán pont ezért) mindannyian hal alapú ételeket ettünk.

Alcázar

Az Alcázar egy mesésen szép mór stílusú kastély komplexum Sevillában, sok teremmel, hatalmas kerttel. Kevesebben ismerik, mint a granadai Alhambrát, pedig állítólag nem nagy a különbség, majd talán egyszer összehasonlítom. Megvettem a legvékonyabb Alcázar könyvet, ami 110 oldalon foglalja össze a palota történelmét, és a látnivalókat. Engedjétek meg, hogy nagyon tömören összefoglaljam az összefoglaló könyvet: Az Alcázar nagyon szép, nagyon különleges, és a történelme is nagyon érdekes. Gondolom legtöbb olvasóm ennyi sok szöveg után már alig várja a képeket, de megint hozzá kell tennem, hogy ez egy nagyon látogatott és sokak által fényképezett, látnivalókban bővelkedő, fotótémákkal teli hely, tehát valószínűleg nem ezen a blogon fogjátok a legszebb képeket találni.

Néhány páva szabadon (nem elkerítve) sétálgat a hatalmas kertben

Az a labirintus, amiben tényleg el lehet tévedni, nem fényképezhető felülről, ez pedig nem is labirintus

Ha Kegyetlen Péter megéhezett, erről a lime fáról evett (ez nincs a könyvben, de tuti)

A gyilkos legyező

Záróképnek szerintem stílusos a kikapcsolás nemzetközi ikonja

Plus Ultra

Az ókori Hispánia területén, méghozzá az Afrikát Európától elválasztó tengerszoros tövében állnak Herkules oszlopai. A wikipédia linken elolvashatjátok, hogy az egyik mitológiai verzió szerint Herkules kettévágta az Atlas hegységet, ezzel összekötve az Atlanti-óceánt a Földközi tengerrel. Én a Herkules oszlopai közelében élő emberektől olyan mitológiai verziót is hallottam, mely szerint az eredetileg túlságosan nyitott szorost Herkules az afrikai és európai oszlopokat megfogva összeszűkítette, ezzel megakadályozva a szörnyek felúszását az Atlanti-óceánból a Földközi-tengerbe. Sajnos ezt már nehéz kideríteni, hogy melyik verzió igaz, de az biztos jól szerepel a Wikipediában, hogy Herkules oszlopai Dante (Isteni színjáték művében leírt) poklában is megjelennek.

Ezek a bizonyos oszlopok szereplnek Spanyolország hivatalos zászlaján, a közéjük kifeszített (a bejegyzés címében szereplő) felirattal, amire egy kitérő után mindjárt rátérünk...

A kitérő a történelem fintora: Bár a spanyol lobogón szerepelnek ezek az oszlopok, az a nagy helyzet, hogy 307 éve nem Spanyolország területén vannak, bármennyire is bosszantja ez a legtöbb spanyolt. Éppen pont egy iciri-piciri brit ország területére esnek, amely országról oly sokat olvashattatok már ezen a blogon, mivel egy ideje itt dolgozom. Természetesen mivel az oszlopok brit területen vannak, a felirat sem spanyol, hanem angol rajtuk:

Herkules utódja egy ritka hűvös (12 fok) decemberi napon :D

Afrika felől Európa felé nézve

Európa felől Afrika felé nézve

Térjünk vissza a feliratra a kitérő után: Ezeken az oszlopokon mitológia szerint eredetileg az állt, hogy Non plus ultra, azaz semmi nincs már emögött. Ez egy figyelmeztetés volt a hajósoknak és navigátoroknak, hogy ne hajózzanak tovább, ez itt a Világ Vége. Bár jelenlegi ismereteink a világnak nincs vége, vagy ha mégis van, jó messze innen; amikor szüleim megérkeztek egy hosszú út árán ide hozzám, csak annyit mondtak: Kisfiam, Te tényleg a Világ Végére költöztél!

A Non plus ultra figyelmeztetést, mint tudjuk, sokan figyelmen kívül hagyták, és bőven tovább hajóztak. Ezen az 1620-as dátumozású képen már azt mondja a latin felirat, hogy sokan át fognak hajózni, és ezáltal növekedni fog a tudás (az emberiség tudása).

A Plus Ultra mottót a Wikipedia szerint állítólag (:D) V. Károly német-római császár kezdte el használni. Csak nagyon csinos fiatal történelemtanárnőkkel szeretnék arról elméleti vitát folytatni, hogy vajon pontosan mit gondolhatott ez a császárbácsi, eredetileg mit érthetett ez alatt a mottó alatt. Ezt ugyanúgy nem tudjuk meg, mint azt, hogy a Non plus ultra felirat létezett-e, vagy egyáltalán az oszlopok léteztek-e, és ha igen, Herkules széttolta vagy összehúzta őket, vagy esetleg - ezt most találtam ki: - rúdtáncos istennőket várt vendégségbe, és nekik készítette.

Mikor Sevillában megláttam ezt a feliratot

több ezer példányban az Alcázar falain, inkább azon gondolkoztam, nekem mit jelent ez mottó, amely Spanyolország - jelenlegi lakhelyem -  nemzeti mottója. Melyik verziót tegyem magamévá ebből a velős, de többféleképpen értelmezhető kétszavas latin mondásból?

• Vállalj kockázatokat, és menj még tovább?
• Soha sehol nincs vége a világnak, mindig van tovább?
• Túl kell lépni minden határt?

A blog ideiglenes szünetelését részben a vártnál sokkal meredekebben felívelt karrierem (ami jelenleg sok munkával is jár), részben a várakozásoknak megfelelően (tehát rosszul) alakuló magánéletem, részben pedig az újabb blogbejegyzések alapjául szolgáló élmények gyűjtései, fényképek készítései okozták (hiszen ha szabadidőmben csak blogolnék, előbb-utóbb elfogyna a nyersanyag). Bár mostanában felmerül néha bennem a gondolat, hogy elhúzzak innen, úgy érzem még maradni fogok egy darabig.

Záró mondatként álljon itt a Plus Ultra mondás modern változata Buzztól, a Toy Story jól ismert figurájától:

A végtelenbe, és tovább!

Sevilla

Ünnepi díszben:

 

Modern arc:

Katedrális:

Jellemző nyári hőmérséklet napon:

100 kép is kevés lenne, de mivel ez egy nagyon fotózott város, nem én leszek az, aki valami nagyon más szögből, vagy nagyon újat tudna mutatni.

Algodonales főterének különleges dísze

Szombat este készítették el a főtér különleges díszítését valamilyen ünnepre.

Először terítőket ragasztottak le:

Aztán nedves, színes faforgáccsal teli zsákokat hoztak, amiket rászórtak a mintákra:

 Reggel már készen láttuk a művet. Olyan, mint egy nagy virágszőnyeg:

 Közelebbről nézve ilyen: