Borvacsora

Magyarországon nem mennék ilyesmire, de mivel Csekiéket meghívták (30 font / fő befizetése esetén), velük tartottam, utolsó pillanatos döntéssel. Még éppen le tudtak ültetni, és kaja is jutott, viszont sűrű elnézéseket kértek a szervezők, hogy már nem tudnak több poharat szerezni, ezért 1 vagy 2 bort a 8-10 közül nem megfelelő pohárban fogok kapni. Mivel nem sokkal többet tudok a borokról a színüknél, könnyen túltettem magam ezen a hatalmas problémán.

Gyuri, a bormester tölt éppen Andinak, Cseki barátnőjének

Poén volt Gibraltár yachtkikötőjének egyik legelitebb éttermében, a nagyrészt magyarok által üzemeltetett Ipanemában (a közeli Savannahban is gyakran magyar a munkanyelv) magyar borokat kóstolni, angolul hallani róluk a magyar sztorikat, és hozzá különböző tájak finom ételeit enni (amiket maga a gibraltári tulajdonos készített nekünk) gyönyörű tálalásban. Már szinte kezdtem volna unatkozni, hogy a többi emberrel ellentétben se pár, se iPhone, se cigi nem volt a kezem ügyében, amikor kaptam egy jó elfoglaltságot: Telefonokat, hogy a budapesti lakásomban egy nem is kis probléma van. Szerencsére meg is oldódott a helyzet két fogás között, a helyszíni segítőimnek köszönhetően. A vége felé megismerkedtem két gibraltári lakos magyarral is a társaságból.

A képen legalább 5 magyar személy, és kizárólag magyar borok láthatók

Szóval jól telt a vasárnap, azt a pár órát pedig, amit a görkorizás és a borvacsora között dolgoztam, a héten szépen lecsúsztatom, mert sok ügyet kell intéznem. Két korty között le is zárult az első hetem, az első (naptári értelemben) hétfői képem ez:

Gibraltár a világok találkozása:
Ipanema strand (Rio de Janeiro) képe a falon, magyar borospince a képernyőn