Eseménydús szerda

A bankból távozás után még várt rám pár élmény a munkahelyen és máshol is. Ebéd közben felhívott egy nagyon kedves, de félig spanyolul, félig angolul beszélő nő, hogy a küldeményemet ne a postán keressem, hanem a falusi reptér Cargo termináljánál a DHLnél.

Sokkal problémásabb itt az Amazon, mint gondoltam. Nem is hoznak ki mindent, és nem is lehet tudni, hogy mit érdemes .com -ról, mit .co.uk -ról rendelni. A cím kiválasztása és a megrendelés feladása után derül csak ki, hogy posta vagy valamelyik futárcég hozza-e ki, de ha posta, és valamiért nem veszed át a munkahelyeden, hanem vissza kell vinniük, azért különdíjat kérnek fontkészpénzben, a DHL viszont nem viszi el a királyi postahivatalba, mert ők csak a címzett kezébe adják. A Kindlet levámolták 6 font 11 pennyre, amit átvételkor kifizettem, de legalább egy nappal előbb ideért, pedig előre elnézést kértek, megrendelés után, hogy egy napot késik.

Még miközben a reptérre siettem, elkaptam pár szót, és megszólítottam két magyart, akikkel még nem találkoztam. Londbonból jöttek vendéglátó munkára, de nem tűntek elégedettnek a helyzetükkel, miközben tolták át Merida bicajaikat szikrázó napsütésben a Landport csapóhídján:

Egészen a reptérig kísértek, sokat kérdeztek a szoftverfejlesztés mibenlétéről, és arról, hogy jutottam ide. Mondták, hogy becsüljem meg, hogy irodai munkát végezhetek, mert azt itt nem könnyű találni.


Utam a már korábban kinézett biciklikereskedésbe vezetett. Csak la lineai helyeket említve, lehet venni a Carrefourban, és a Ciclo Colladosnál is bicajt, de mivel a Ciclo Veloznak volt a legnagyobb választéka, oda mentem. Úgy éreztem a programozói fizumból nem telik arra, hogy egy Meridát ellopjanak tőlem, úgyhogy a legolcsóbb árkategóriásokat néztem. Nagyon szemeztem egy váltós kempingbicajjal, ami mindennel tök jól fel volt szerelve 155 euróért, de nem bánom, hogy nem azt vettem, mert Alcaidesába mint utóbb kiderült nem jutottam volna el vele. Kiválasztottam egy 220 eurós hegyicangát, mert jónak tűnt ennyiért az XLes váz, és egy terepre is jó, de vársora sem szar gumival adták. Az első teleszkóp először szokatlan volt, mintha leeresztett volna a gumi, úgy éreztem. Vettem hozzá csomagtartót, sárhányókat, két lakatot és pumpát, így fizettem 250-t, amit picit drágállok, de nem ismerem a magyar árakat. Egy óra helyett 1,5 órát vártam, hogy felrakják rá ezeket, és még így sem állították be a váltót, úgyhogy a sötétben hazamenést szerelési próbálkozások szakították meg (lásd jobbra).

Valahogy haza is kellett érnem sötétben ismeretlen úton:

Szívás, amikor egyszer csak megakad a kerék a sétányra felfújt homokban

Ha nem látsz őrtornyot, nincs lámpád nem jó szögből nézed a monitort

Nem lehetett mást hallani, csak a tenger hullámzását,
meg a rohadék zörgő váltó, és időnként befogó mocskos fék hangját

Másnap cseh kollégám, aki 20 euróért vett magának használt versenybicajt darabokban (valszeg a görkorim is előbb-utóbb abba a boltba kerül), 7 euróért rakták össze neki, és még ennyit ráköltött kiegészítőkre, ebédszünetben beállította nekem tök jól a váltót, úgyhogy nem kellett visszavinnem az üzletbe, és kézzel-lábbal magyaráznom, hogy mi a gond, és egy-egy állítás után hogy érzem a javulást.

Viczire nem hallgattam sokmindenben, annyira az olcsóságot helyeztem előtérbe. A lánc már most levert némi festést az állítólag alumínium váz megfelelő részéről, de kezdem megszeretni ezt a bicajt.

Az Alcaidesa: Estación de Bomberos - Gibraltar: Trafalgar Cemetery útról, ami sötétben elég kihívásos, de világosban is hosszú, majd csinálok szebb fotókat a fentieknél, és külön bejegyzést írok.