Ipanema

A négy napig tartó folyamatos zabálás első napján, csütörtökön, néhány IT arccal (pár fejlesztő és a DBAk) csaptunk egy jó nagy lakomát az Ocean Village híres éttermében, az Ipanemában, ahol már korábban is jártam.

Azon kívül, hogy széles választékú svédasztal van, ami  ugyan nem bővelkedik húsban, de azért elég laktató önmagában is, lehet kérni a hús kiegészítőt. Ekkor kapsz egy söralátétnek tűnő dolgot ebben a kiinduló állapotban:

 Egészen addig, amíg a GO állapotban vagy, nagyjából 10 percenként ezt fogod tapasztalni:

A pincérek különböző finomabbnál finomabb frissen elkészített húsokkal jelennek meg egy nyárson, amiből tetszés szerinti mennyiséget levágnak kérésedre. A húshoz vannak hagyományos és különleges szószok is természetesen; a borválasztékban pedig ahogy a korábbi bejegyzésemet olvasók sejtik, jófajta Tokajik is vannak.

Mivel én voltam az egyetlen nem angol anyanyelvű a társaságban, néha nagyon kellett figyelnem, hogy a hangzavarban a gyakran slang nyelvezetnek legalább a felét értsem, de sok mindent megtudtam a cégről, ahol dolgozom, és egyéb érdekes témákról, például nagy olajtársaságok informatikájáról is.

Egyszer persze eljött az a pont, amikor már nem fért több belénk, és ekkor ideje átbillenteni az állapotjelző bitet erre:

Az asztaltársaság többi tagjától eltérően bankkártyával fizettem, de egy sörre meghívott egy kollégám, ezért amikor mentem a kasszához fizetni, némi magyarázkodásba bonyolódtam az igen csinos és kedves pincérnővel, akit korábban még nem láttam itt. Szépen beszélt, de éreztem a beszélgetésünk közben, hogy nem anyanyelve az angol... és ekkor odalépett hozzánk az egyik pincér srác: "Why are you talking in English?" Néhány másodperc meglepődés után már magyarul folytattuk a beszélgetést.

A végén még kaptunk ajándékitalokat, és mivel kolléganőmét nekem adta az övét, nem is éreztem fárasztónak utána a hazabicajozást szélben, sötétben.