Gyönyörű lilás madarak vették körbe az éttermet ahol ettünk, de erről pont nincs kép, mert siettünk, hogy elérjük a buszt. Egész kényelmes volt az út, amíg ilyen utakra nem értünk:
2011. október 1., szombat
Doñana Nemzeti Park
Huelvába látogatásom fő célja természetesen nem a város megnézése és egy mikroláda megkeresése volt. A "helyi" (két hete költözött oda) lány már felkészült rá, hogy majd hogy vágunk neki a híres és hatalmas nemzeti parknak. Meg is volt a helyszín meg az időpont, és amikor ez a látvány fogadott minket...
... egy pár másodpercre még gondoltuk milyen aranyosak, hogy a mozgássérülteket ilyen járgányokkal szállítják el a látnivalókhoz. Aztán rájöttünk, hogy minket is ezekbe a buszokba fognak betömni.
Gyönyörű lilás madarak vették körbe az éttermet ahol ettünk, de erről pont nincs kép, mert siettünk, hogy elérjük a buszt. Egész kényelmes volt az út, amíg ilyen utakra nem értünk:
aztán hamar megszoktuk a hatalmas rugók ringatását. Hosszú kilométereken át balra a nagy semmi vagy ilyen házikók látszottak:
jobbra pedig a tenger. Néha egy-egy madarat is lehetett látni. Maga az idegenvezetés egyébként profi volt spanyolul és angolul. Érdekes például, hogy külföldi magánszemélyek összefogásával mentették meg ezt az Európában egyedülálló értékekkel rendelkező területet.
Elhagyva a tengerpartot belevágtunk a sűrűjébe:
Gyönyörű lilás madarak vették körbe az éttermet ahol ettünk, de erről pont nincs kép, mert siettünk, hogy elérjük a buszt. Egész kényelmes volt az út, amíg ilyen utakra nem értünk:
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése