14:30-ra értem be a rendelőbe. A nyilvántartásban (úgy tűnt nem számítógépes) 10 perc alatt utánanéztek, hogy jogosult vagyok ellátásra, és 15:45-re kaptam időpontot. Miközben mászkáltam a városban, pont egy tűzoltósági autót is fényképeztem, gondoltam jó lesz valamikor a blogba. Nem lehetett akkor még tudni, hogy ennyire aktuális:
Nem hallottam és nem éreztem a robbanást, ami 15:40-kor történt, pedig olyan erős volt, hogy közeli épületekben megálltak a liftek (földrengés érzékelő), de kifele jövet már láttam a füstöt:
Messzebről jól látni a füst terjedését:
Hírösszefoglaló:
Két spanyol "mesterember" hegesztette fáradt olajat tároló tartályt, amikor felrobbant. Egyikük a sevillai kórházba került súlyos égési sérülésekkel, a másik közepes égési sérülésekkel a la lineai kórházban kötött ki. A segítségükre siető, a súlyosan sérültet kimentő, hősiességéért nagyon megdicsért rendőr pedig a gibraltári kórházba került.
Az Independence of the Seas, ami a világ egyik legnagyobb óceánjárója, és szerepelt már a blogomban, éppen egy 14 napos mediterrán út elején volt ismét itt. Mivel 4-kor hagyta volna el a kikötőt, két utast kivéve mindenki a fedélzeten volt. Nagyjából 10 méterre lehetett a robbanástól, minden utasa érezte, 12 meg is sérült, akiket a fedélzeten ápoltak könnyű sérülésekkel, mert a kapitány azonnal kiadta a parancsot a híd felhúzására, és a kikötő gyors elhagyására. Ezt nagyjából olyan menekülési sebességgel tette az úszó szálloda, mint az én nyolcszorosan felgyorsított felvételem egy kihajózásról. A két lemaradt utas a következő állomáson Cannesban csatlakozott.
A helyi tévé egyenes adásban közvetítette a 7 gibraltári valamint az 1 spanyoloktól bérelt és 1 önkéntes állami spanyol tűzoltó hajó küzdelmét a lángokkal. A polgári, katonai és reptéri tűzoltóautókkal a szárazföldről oltást abbahagyták amikor este 7 után egy másik közeli tartály is egy kisebb robbanás kíséretében lángra kapott annak ellenére, hogy nagy erőkkel próbálták előtte órákon át vízzel hűteni.
A spanyol határőrök soron kívül beengedtek 12ezer liter oltóhabot az országba, és felajánlottak mindenféle segítséget, hiszen La Linea is lakosságának egy része is szagolta a füstöt. Arról, hogy a gibraltáriak miért nem telepítették ki pár órára az égő tartálytól 300 méterre lakókat (bezáratták velük az ablakokat, de lementek az utcára nézni), miért nem kérték az öbölben lévő olajfinomító speciális oltó eszközeit, meg van a véleményem, de nem akarok politizálni. Persze a spanyolok most feljelentik Gibraltárt az EU-nál, hogy nem kért segítséget, de ha kért volna, azon is cirkuszolnának, ebben biztos vagyok. Ez itt egy ilyen alapzaj, ami sosem fog elcsitulni.
Folyt a tengerbe olaj az égő tartályból, de erre már az oltás közben gondoltak, olajfogókkal bekerítették a környéket. Arról nem tudok, hogy a Szikla élővilága (majmok és madarak a legértékesebbek) mennyiben érezték ezt, mert mikor a szélirány hajnalban megfordult, szerintem kaptak rendesen a lakosok is, meg az állatok is. Aztán fújta egy kicsit Algeciras felé is a szél a füstöt, de a reggeli órákban egy sűrített levegős tartály robbanása szerencsére elfújta az akkorra már sok olajat elégetett, és habbal jól elfojtott tűzet.
Találtak Algecirasban a parton döglött madarakat, de őszintén megmondták a spanyol állatorvosok, hogy nem az olajtól voltak. Amúgy meg azon csodálkoznék, ha nem lenne olaj az öbölben, hiszen gyakorlatilag ez a világ legnagyobb benzinkútja.
A Morrisons és Harbour Views lakótelep között így látszanak a feketére égett tartályok:
