Magányos péntek

Május első péntekén nem volt kedvem egyből hazamenni munka után. Nem kellemes érzés, hogy tök egyedül maradtam a két hálószobás albérletben. Persze ad ez egyfajta szabadságot, meg sokkal kényelmesebb lesz így vendégeket fogadni, de azért elfogott a magány. A határt még világosban akartam átlépni, nehogy beszóljanak, amiért nincs lámpám, de sötétedésig fel-alá bicajoztam Gibraltár utcáin, főleg a városfalon kívüli részen. Mivel a Sziklára köd ült, nem alakult ki semelyik bulis helyen igazán parti hangulat, elég szomorú idő volt: