Montellano - A sztori

Ahhoz képest, hogy első repülésem volt itt, nagyon hamar megtaláltam a jó emeléseket, és általában jóval a többiek fölött voltam. Lehet, hogy jobban ismerték a légteret? Nem szólt senki. Persze néha a keselyűk segítsége is jól jött. Olyan könnyű volt 700 métert nyerni, hogy 35 perc után elő is vettem a fényképezőt, hogy a hegyről, meg a tájról szép képeket (és egy közepesen jó videót) csináljak.

Közben jó kis leáramlást kaptam, úgyhogy gyorsan elraktam a gépet, és mentem vissza a hegyhez. Ott sem nagyon volt biztos emelés, úgyhogy visszaszállás mellett döntöttem. Jó kis fennsík, gondoltam picit hátrébb megyek a töréspontjától, aztán besiklok a starthely mögé. Sajnos nem mondták, én hülye meg nem kalkuláltam vele, hogy ott, amerre én mentem, a turbulencia miatt -4es süllyedésem lesz. Nem nagyon volt választásom, a rendelkezésre álló 2 másodperc alatt a sziklás út helyett inkább egy puha fa koronája mellett döntöttem. Nagyon szépen érkeztem rá, teljesen biztonságos leszállás volt, és pár másodperc alatt lemásztam, csak hát az ernyő két-három sűrű, de szerencsére nagyon alacsony és fiatal fára került.

Pilótatársnőm segítségével 40 percig szedtük le az ernyőt. Közben, egy kis spanyol nyelvlecke gyanánt négyszer is lezajlott ugyanez a beszélgetés a lány és a többi pilóta között (nem fordította le, de a végére már értettem):
- Te szállátál fára?
- Nem, a barátom.
- Ó, van végre barátod? (Tanítsd meg leszállni!)
- Nem, nem úgy a barátom, egy magyar srác, Gibraltáron dolgozik.

A jó leszedési technikának köszönhetően gyorsan kibogoztam a zsinórokat, és hamarosan újra levegőbe emelkedtem. Sikerült kigirhelnem két olyan periódust is, amikor úgy mentek leszállni sokan, mint mikor kihúzzák a dugót. Aztán egyszer csak nem láttam a lányt, úgyhogy leszálltam, de a biztonság kedvéért lentre. Szerencsére ő sikeresen visszaszállt a starthelyre, és lehozta a kocsim. Én meg lent az összhajtogatás után csak pár száz métert kellett volna, hogy gyalogoljak az útkereszteződésig, de a spanyol ernyősök ragaszkodtak, hogy elvigyenek. Betuszkoltak, a cuccomat meg feldobták a jeepjükre, aztán alig bírtam megállítani őket (csak azt tudtam mondogatni, hogy itt jó), hogy ne vigyenek vissza a hegytetőre.

XContest linkek (tracklog, magasságadatok):

1. 42 perc
2. 100 perc

 Visszafele én vezettem, a lány navigált, pontosabban a Nokia telefonja, amire legközelebb nem bíznám magam. Nagyon kis utakon kacskaringóztunk, aztán egyszer csak a Sevilla - Cádiz fizető autópályán kötöttünk ki. Szerencsére a szokásos szombati alcaidesai tűzijátékot bőven elértük. Miután hazajöttem, bementem Gibraltárra tankolni, és még egyszer elmentem Alcaidesába. Hosszú nap volt.