A 11. ország

Adhattam volna azt a címet is, hogy repülés a magányos pálmától, de igazából az egész akció csak arra volt jó, hogy minél hamarabb azzal a tudattal élhessek: Már 11* országban repültem siklóernyővel!
*Magyarország, Szlovénia, Törökország, Olaszország, Ausztria, Románia, Franciaország, Monaco, Görögország, Brazília, Spanyolország

Figyelmeztetés:
Ennek a bejegyzésnek az elolvasása  több időt vesz igénybe, mint amennyi maga a repülés volt.

Elbicajoztam a kb. 25 méter magas domb aljába, és lezártam a cangát egy kerítéshez:

Felgyalogoltam a vörösföldön a korábbi bejegyzésemből nyilván mindenkinek ismerős (sötétben is odatalánátok) magányos pálmához:

Körülnéztem a délies fekvésű mezőről, amit magyar ernyősként jó starthelynek deklaráltam, noha a folyton cserélődő emberek miatt, csak egykor Gibraltáron dolgozó pilóták között keringő legendák szólnak arról, hogy valaki hallott valakiről, aki egyszer repült itt.

Kilátás jobbra, azaz délre

Kilátás balra, azaz északra

Ez itt kérem tisztelettel, a starthely a magányos pálmához, és a teljes felszerelésem

Várnom kellett, mert gyenge volt a szél, úgyhogy még néhány képet csináltam kedves olvasóimnak. Azok között, akik kommentben megmondják a képen látható őrtorony, a Sziklán jobbra látható vár, és a képen látható országok neveit (egyik sem nehéz), ingyen éjszakákat sorsolok ki tengerpart közeli szobában:

 Itt még délies startra készültem:

Aztán átmentem a másik mezőre, ahol nagyobb volt a fű, mert közben a keleti szél kicsit északiasra fordult. Innen sem volt sokkal másabb a kilátás balra:

A leszállás ide történt:

Összesen 3 fordulásra volt időm, erre az irányra szűk volt, és alig tartott a domb, hiába erősödött "fönt" meg a szél. Lent a parton alig volt szellő, ezért hiába próbáltam leszállás után percekig a fejem fölött tartani az ernyőt, hamarosan le kellett tennem a homokba. A következő fuvallatokkal sikerült nagyon lassan elkutyázni egy füvesebb területig, de mielőtt összehajtogattam és hazabicikliztem, lehűtöttem magam egy kis tengervízzel.

Nem volt nagy repülés, de már Algodonalestől Sevilláig híre ment, hogy igen, tényleg lehet itt repülni, legalábbis egy magyar srác közepes szélben el tudott startolni. :)

Nem bántam meg egyáltalán, hogy 30 levegőben töltött másodpercért túráztattam magam, mert legalább kicsit megismertem az új felszerelésem, és örültem, hogy kifordítható beülőt vettem, mert azért nagy zsákkal macerásabb lett volna a mountainbikeozás.

Visszafele meggyűlt a bajom a pofámba poroló quadosokkal és motocrossosokkal, de ahogy láttam a gyerekeiket sétáltató spanyoloknak sem voltak ínyére ezek a rendkívül sportos ifjak. Felkaptam egy követ az útról, és azzal bicajoztam tovább, amit a következő quados látott, és ezért ő már nagyon óvatosan közelített meg, majd spanyolul vitatkozni kezdett. Mivel látta, hogy nem értem, káromkodni kezdett, mire csak annyit válaszoltam magyarul, hogy 'Miért ne bicajozhatnék egy kővel a kezemben? Ne legyél ennyire beszarva tőle.'. Ettől kicsit úgy tűnt, hogy megijedt, és porolás nélkül távozott. Annyi helyen lehet Andalúziában quadozni, még tengerparti földútból is bőven van választék, nem értem miért pont ott kell csinálniuk, ahol nincs alternatív gyalogos és bicajos útvonal, de ez sem rontotta el a napom, amin életemben először repültem Spanyolországban.