2011. július 31., vasárnap
Héctor Bannon
Mijas parkjában szép zenét hallgattam. Néhány szám után bedobtam pár eurót, és közben megláttam, hogy CDn is megvehető. Nagyon örült a művész. Én is, hogy hallgathatok klasszikusokat kiváló, de mégis egyedi stílusú gitár előadásban.
Mijas
Miután elvittem haveromat a malagai reptérre, hazafele menet megnéztem a Mijas települést. Egyáltalán nem volt ez tervben, teljesen spontán alakult: A benzinkút, ahol megálltam reggelit venni, egy hegyre felvezető úton szélén állt. Érdekelt a hegy, elindultam rá fel, aztán bent találtam magam ebben a szép település központjában.
Sajnos lemerült a fényképezőm, így a lovaskocsikat, bikaviadal arénát, és a hegy peremére épített különleges kilátású és hangulatú parkot nem tudtam lefotózni, de szerintem még visszatérek ide.
Sajnos lemerült a fényképezőm, így a lovaskocsikat, bikaviadal arénát, és a hegy peremére épített különleges kilátású és hangulatú parkot nem tudtam lefotózni, de szerintem még visszatérek ide.
2011. július 30., szombat
Így lettem Tomás
Elég gyorsan felgyalogoltunk a spanyol sráccal a bikalegelőről a starthelyre, amiben rendesen megizzadtunk, és egy darabig csak lihegve ültünk. Jól esett a repülés, nem is zavart, hogy nagy részét nem értem, amit a spanyol ernyősök beszélnek mellettem, csak néztem a tájat, és örültem, hogy itt lehetek.
A Lány odalépett hozzám, és egy hideg sört nyomott a kezembe. Ez kellemes meglepetés volt. Jól esett, különösen az, hogy így koccintottak velem a spanyol pilóták, amíg ez a mosolygós lány elment az étterembe újabb sörért magának. Amikor odaadta a sört, pár szót még kierőltettem magamból spanyolul az egyszerű kérdéseire, de amikor visszajött, már angolul beszélgettünk, külön a spanyolul beszélő ernyősöktől.
Barátságos és kedves volt. Főleg siklóernyőzésről beszélgettünk, meg egy kicsit arról is, hogy hogy kerülök ide. Nem volt tolakodó, de úgy éreztem az érdeklődése több, mint a híresen jó spanyol vendégszeretet, és tényleg érdeklem. Pár mondat után már nem az őrült ernyőst, hanem egy nagyon aranyos, és jó nőt kezdtem látni Benne.
Kérdezte, hogy milyenek a magyar emberek. Pont ekkor visszaérkezett a vejeri városnézéséből haverom, így reprezentatívabb mintát kaphatott, és meghallhatta a nyelvünket. Újabb söröket hozott A Lány, hárman néztük a Naplementét. Magabiztos, rutinos játékosnak tűnt az Élet Nagy Társasjátékában. Mindig jó pozíciót foglalt el haverom, az ő spanyol ernyős társai, a Naplemente és köztem. Egyáltalán nem volt a viselkedésében semmi nyomulás, de magabiztosságot adott, mert úgy éreztem fontos neki, hogy velem beszélgessen.
Azt mondta tud mutatni olyan starthelyeket, amiket kevesen ismernek, és közelebb vannak hozzám (Gibraltárhoz) egy munka utáni repülésre, mint amiket én ismerek (pl. ahol éppen voltunk). Arról is beszéltünk, hogy mivel nem messze dolgozunk (20+ km az itt kevésnek számít), együtt felfedezünk egy helyet, ahol ő úgy hallotta, lehet repülni, és nagyon közel lenne mindkettőnknek munka utáni repülésre.
Megteremtette a helyzetet hozzá, és adott időt rá, hogy elkérjem az emailcímét, telefonszámát. Elkezdett ő is beírni az érintő képernyős telefonjába. Azt gondoltam, hogy ernyősöknek nem jó az ilyen telefon, mert napfényben nem látszik a kijelzője, és nem is elég strapabíró. Tévedtem az utóbbiban, mert később a nagyon-nagyon felgyorsuló események láncolatában, amikor ez a telefon a Punta Paloma tengerpart finom atlanti-óceáni homokja alá került, nem lett semmi baja.
Csodálkozott, hogy magyar számom van, pici csalódást lehetett érezni benne, hogy akkor én most nem is költöztem ide, csak ideiglenesen. Némi túlzással azt mondtam, hogy éppen most terveztem spanyol számot venni, és ahogy mosolygott, abból már éreztem magamon, hogy nem is volt ez túlzás: Most aztán már nincs több NIE szám (adószám, olcsóbb vele az előfizetés) hiányra, meg magas gibraltári romaing díjakra hivatkozás, tudtam, hogy nekem 48 órán belül lesz spanyol telefonszámom.
Beírta a nevemet, úgy hogy Tamas, ahogy diktáltam, aztán a szemembe nézett, és azt mondta, hogy ha már ide költöztem, legyek inkább Tomás. Elbűvölő stílusa volt, nem tudtam tiltakozni, és már törölte is ki az utolsó négy betűt, és írta be az új életem új nevét.
Tomás és a Lány minden képzeletemet felülmúló következő találkozása előtt sok minden történt még a Brit pálmák környékén, ami remélem izgalmas, hasznos, érdekes lesz az olvasónak.
A Lány odalépett hozzám, és egy hideg sört nyomott a kezembe. Ez kellemes meglepetés volt. Jól esett, különösen az, hogy így koccintottak velem a spanyol pilóták, amíg ez a mosolygós lány elment az étterembe újabb sörért magának. Amikor odaadta a sört, pár szót még kierőltettem magamból spanyolul az egyszerű kérdéseire, de amikor visszajött, már angolul beszélgettünk, külön a spanyolul beszélő ernyősöktől.
Barátságos és kedves volt. Főleg siklóernyőzésről beszélgettünk, meg egy kicsit arról is, hogy hogy kerülök ide. Nem volt tolakodó, de úgy éreztem az érdeklődése több, mint a híresen jó spanyol vendégszeretet, és tényleg érdeklem. Pár mondat után már nem az őrült ernyőst, hanem egy nagyon aranyos, és jó nőt kezdtem látni Benne.
Kérdezte, hogy milyenek a magyar emberek. Pont ekkor visszaérkezett a vejeri városnézéséből haverom, így reprezentatívabb mintát kaphatott, és meghallhatta a nyelvünket. Újabb söröket hozott A Lány, hárman néztük a Naplementét. Magabiztos, rutinos játékosnak tűnt az Élet Nagy Társasjátékában. Mindig jó pozíciót foglalt el haverom, az ő spanyol ernyős társai, a Naplemente és köztem. Egyáltalán nem volt a viselkedésében semmi nyomulás, de magabiztosságot adott, mert úgy éreztem fontos neki, hogy velem beszélgessen.
Azt mondta tud mutatni olyan starthelyeket, amiket kevesen ismernek, és közelebb vannak hozzám (Gibraltárhoz) egy munka utáni repülésre, mint amiket én ismerek (pl. ahol éppen voltunk). Arról is beszéltünk, hogy mivel nem messze dolgozunk (20+ km az itt kevésnek számít), együtt felfedezünk egy helyet, ahol ő úgy hallotta, lehet repülni, és nagyon közel lenne mindkettőnknek munka utáni repülésre.
Megteremtette a helyzetet hozzá, és adott időt rá, hogy elkérjem az emailcímét, telefonszámát. Elkezdett ő is beírni az érintő képernyős telefonjába. Azt gondoltam, hogy ernyősöknek nem jó az ilyen telefon, mert napfényben nem látszik a kijelzője, és nem is elég strapabíró. Tévedtem az utóbbiban, mert később a nagyon-nagyon felgyorsuló események láncolatában, amikor ez a telefon a Punta Paloma tengerpart finom atlanti-óceáni homokja alá került, nem lett semmi baja.
Csodálkozott, hogy magyar számom van, pici csalódást lehetett érezni benne, hogy akkor én most nem is költöztem ide, csak ideiglenesen. Némi túlzással azt mondtam, hogy éppen most terveztem spanyol számot venni, és ahogy mosolygott, abból már éreztem magamon, hogy nem is volt ez túlzás: Most aztán már nincs több NIE szám (adószám, olcsóbb vele az előfizetés) hiányra, meg magas gibraltári romaing díjakra hivatkozás, tudtam, hogy nekem 48 órán belül lesz spanyol telefonszámom.
Beírta a nevemet, úgy hogy Tamas, ahogy diktáltam, aztán a szemembe nézett, és azt mondta, hogy ha már ide költöztem, legyek inkább Tomás. Elbűvölő stílusa volt, nem tudtam tiltakozni, és már törölte is ki az utolsó négy betűt, és írta be az új életem új nevét.
Tomás és a Lány minden képzeletemet felülmúló következő találkozása előtt sok minden történt még a Brit pálmák környékén, ami remélem izgalmas, hasznos, érdekes lesz az olvasónak.
Bikák közé landolás
A siklóernyős leszállók néha nagyon jellemzőek az adott országra. Governador Valadaresben (Brazília) a leszálló focipálya, Ölüdenizben (Törökország) turistákkal tömött tengerparti sétány, a Monaco starthelyen (Francia Riviéra) nyáron nudista strand, Magyarországon gyakran ugaron, vagy kaszálatlan mezőn landol az ember, Spanyolországban pedig a vészleszálló gyakran bikalegelő.
Volt már hasonló bejegyzés másik, innen pár száz kilométerre fekvő starthely kapcsán. Nem volt bika idő, a végén meg mint amikor kihúzzák a dugót, mindenki süllyedni kezdett szépen lassan, de biztosan. Keveseknek sikerült a starthelyen vagy magas ponton leszállni, sokan a lenti leszállóba landoltak, sokan szanaszét mezőkön a starthely alatt. Én is láttam, hogy ha nem akarok sokat felgyalogolni, kell keresnem egy jó mezőt. Egy spanyol srác mellé, a bikáktól még éppen biztos távolságban, és pont egy nem bokros-fás helyet néztem ki. Sikerült is ide lerakni magam a 24 perc repülés után:
Volt már hasonló bejegyzés másik, innen pár száz kilométerre fekvő starthely kapcsán. Nem volt bika idő, a végén meg mint amikor kihúzzák a dugót, mindenki süllyedni kezdett szépen lassan, de biztosan. Keveseknek sikerült a starthelyen vagy magas ponton leszállni, sokan a lenti leszállóba landoltak, sokan szanaszét mezőkön a starthely alatt. Én is láttam, hogy ha nem akarok sokat felgyalogolni, kell keresnem egy jó mezőt. Egy spanyol srác mellé, a bikáktól még éppen biztos távolságban, és pont egy nem bokros-fás helyet néztem ki. Sikerült is ide lerakni magam a 24 perc repülés után:
Repülök
Miközben a starthelytől jobbra lévő szélmalom fölött kb. szinkronban csináltuk az inga fordulónkat, egymásra mosolyogtunk a gipszelt kezű lánnyal. Pár héttel később, a felgyorsuló események láncolatában a magyar kultúra bemutatása keretében Rapülők számokat hallgattunk együtt a laptopján (meg persze Vad Fruttikat angolul).
A gipszelt kezű lány megismerése
- Ez öngyilkos akar lenni? - kérdezte haverom
- Úgy tűnik, - feleltem - fényképezd le!
Nagyon jó kép lett! Még arra is alkalmas volt, hogy később a felgyorsuló események láncolatában egy siklóernyős bajnoknő megállapítsa róla az ernyő típusát.
- Úgy tűnik, - feleltem - fényképezd le!
Siklóernyős étterem
Már jártam itt felderíteni a helyet, de most repülési céllal érkeztem. Üres hassal nem jó repülni, ezért ettünk előtte a később fotós és sofőr szerepét elvállaló cimborámmal. Ilyen kilátás volt az étteremből:
A Gadir étterem honlapján van több kép is, de a fentiek sajátok. Szép berendezésű hely, finom, nem drága kajákkal.
A Gadir étterem honlapján van több kép is, de a fentiek sajátok. Szép berendezésű hely, finom, nem drága kajákkal.
, Kitesurf paradicsom
A képek magukért beszélnek, van köztük egy meglepetés is, remélem megtaláljátok melyik:
2011. július 29., péntek
Nyertem ruletten
Péntek este beszéltem telefonon a szerencse hozó lánnyal, akkor az O'Reilly'sba ment valami haverjaival. Mire én leértem oda a két haverommal, már nem volt ott szerintem, nekünk meg a zene nem annyira jött be, úgyhogy visszamentünk a Casematesre. Onnan aztán ketten a Casino felé vettük az irányt, mert ott jó a hamburger.
Onnan írtam egy SMSt: "A Casinoban vagyunk. Felteszem ruletten a kedvenc számaidat, ha megírod, vagy személyesen elmondod"
Válasz pár perc múlva: "Mar hazajottem, de irom: 7,9,29 :) jo szorakozast Nektek! :) jo ejt!"
Szerdán a Szakértő Úr barátnője a 8-as számot jelölte meg, akkor 5 fontot eljátszottam nyerés nélkül (ekkor játszottam életemben másodszor rulettet igazi pénzben). Így tehát négy számra kellett koncentrálni, és erre valami stratégia szerűt kitalálni.
Némi mászkálás után elhelyezkedtünk egy szimpatikus rulettasztal felső részénél. 20 fontnyi zsetont kértem 50 pennys egységekben. Négyeseket, ketteseket, és néha egyeseket játszottunk, vagy inkább játszottam, haverom csak figyelt. Raktam a párosra, és a középső harmadra is (ezekre 5 font a minimum tét), hogy legyen vigaszdíjunk újabb körökre, ha a számok nem jönnek be; de alapvetően az volt a cél, hogy a 4 szám egyike kijöjjön. Több kettes vagy négyes is bejött, így szépen lassan megjelentek az 5 fontosok a kupacomban. Aztán kijött a 7-es, ekkor már 25 fontos is került a zsetonjaim közé. Egy ötfontos, harmadra rakós tétem megnyerése után szólt a csaj, hogy mostantól nekem 5 font helyett 10 a minimum tét ezeken a helyeken. A következő nagy nyeremény, egy fekete páros szám volt, miközben mindkettőn elég nagy tétem állt. Utána jött ki a 9-es, ami tovább növelte a nagy címleteket. Ekkor már kezdtem kicsit pofátlannak érezni magam, és sajnálni a Casinot. :) Eljátszottam a félfontosokat a négy szerencseszámon, majd a 25-ös és 5-ös zsetonokkal elmentem a kasszába.
Miután felvettem 195 font készpénzt a zsetonokért, egy magyar kaszinó alkalmazott csaj megkérdezte a vezetéknevem, és felírta, aztán még beszélgettünk pár mondatot.
Lassan el kéne olvasnom, hogy hogy is van ez az egész (jó Wikipedia cikk van róla), mert szerintem még az összes "szabályt" sem tudom rendesen.
Onnan írtam egy SMSt: "A Casinoban vagyunk. Felteszem ruletten a kedvenc számaidat, ha megírod, vagy személyesen elmondod"
Válasz pár perc múlva: "Mar hazajottem, de irom: 7,9,29 :) jo szorakozast Nektek! :) jo ejt!"
Szerdán a Szakértő Úr barátnője a 8-as számot jelölte meg, akkor 5 fontot eljátszottam nyerés nélkül (ekkor játszottam életemben másodszor rulettet igazi pénzben). Így tehát négy számra kellett koncentrálni, és erre valami stratégia szerűt kitalálni.
Némi mászkálás után elhelyezkedtünk egy szimpatikus rulettasztal felső részénél. 20 fontnyi zsetont kértem 50 pennys egységekben. Négyeseket, ketteseket, és néha egyeseket játszottunk, vagy inkább játszottam, haverom csak figyelt. Raktam a párosra, és a középső harmadra is (ezekre 5 font a minimum tét), hogy legyen vigaszdíjunk újabb körökre, ha a számok nem jönnek be; de alapvetően az volt a cél, hogy a 4 szám egyike kijöjjön. Több kettes vagy négyes is bejött, így szépen lassan megjelentek az 5 fontosok a kupacomban. Aztán kijött a 7-es, ekkor már 25 fontos is került a zsetonjaim közé. Egy ötfontos, harmadra rakós tétem megnyerése után szólt a csaj, hogy mostantól nekem 5 font helyett 10 a minimum tét ezeken a helyeken. A következő nagy nyeremény, egy fekete páros szám volt, miközben mindkettőn elég nagy tétem állt. Utána jött ki a 9-es, ami tovább növelte a nagy címleteket. Ekkor már kezdtem kicsit pofátlannak érezni magam, és sajnálni a Casinot. :) Eljátszottam a félfontosokat a négy szerencseszámon, majd a 25-ös és 5-ös zsetonokkal elmentem a kasszába.
Miután felvettem 195 font készpénzt a zsetonokért, egy magyar kaszinó alkalmazott csaj megkérdezte a vezetéknevem, és felírta, aztán még beszélgettünk pár mondatot.
Lassan el kéne olvasnom, hogy hogy is van ez az egész (jó Wikipedia cikk van róla), mert szerintem még az összes "szabályt" sem tudom rendesen.
2011. július 27., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)