Ezt az egész felejthetetlen napot annak köszönhetem, hogy siklóernyős pilótatársnőm megmentett az egyedül otthon ücsörgéstől. Értem jött, elvitt a Virgen del Carmen vízre bocsátására (lásd előző 3 bejegyzés), onnan viszont nem hazavitt, hanem kirakott az utcán, majd visszajött bicajjal, bemutatott egy sheffieldi vörös hajú lánynak, három spanyol nőnek, és egy spanyol hapsinak. Innen már ezzel a társasággal követtük a körmenetet. Az időközben megmelegedett söreimet gyorsan megitták, és cserébe meghívtak ugyanannyi doboz hidegre.
Aztán egyszer csak a két angol csaj hazament felkészülni az estére, én pedig egy spanyol család lakásában találtam magam, ahol amíg a lányok elvonultak öltözni, a fickó próbált beszélgetni velem, miközben a szülőtartományából való olívabogyóval és paradicsommal kínált. Szegény nem sokszor látott külföldit, valami gazdaságban dolgozik, ha jól értettem, és csak nagy ritkán látogat le ide Európa seggébe, La Lineába. Semmit nem beszélt angolul, ha nem figyelmeztettem minden második mondat után, hogy lassan és érthetően beszéljen (nem mintha tudnék spanyolul, de úgy mégis esélyesebb) nagyon hadart egy spanyol tájszólást, úgyhogy borzasztó nehezen bontakozott ki a beszélgetés, de azért valahogy sikerült információkat átadnunk egymásnak, és ezzel eltölteni közel háromnegyed órát. A legemlékezetesebb rész az volt, amikor mutattam neki az igazolványaim, hogy tényleg olyan rövid a nevem, mint ahogy mondom, akkor először nagyon megsajnált, aztán megnyugtattam, hogy azért vannak nekem szüleim, csak nálunk ez a szokás.
Ez után nagyon jól esett, amikor végre visszajöttek a lányok, és elkezdődött egy igazi hamisítatlan spanyol tapas vacsora. Több, mint tíz féle étel volt kitéve hetünknek, és mindenki mindenből evett, miközben persze két nyelven folyt a hangzavar. Mindenből ettem, és tökéletesen jól laktam.
Ekkor teleraktunk két hűtőtáskát sörökkel, és elindultunk a Feriára, ami magyarul talán csak annyit jelent vásár, vagy búcsú, de az elkövetkező bejegyzésekből meg fogjátok érteni miért nem szeretem lefordítani ezt a szót sem angolra, sem magyarra. Mert a Feria egy igazi spanyol fesztivál, és talán a la lineai nem a legnagyobb, nem a legpompásabb az ország feriái közül, de szerintem nagyon jó hangulatú, színes, érdekes, és hát a miénk!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése