Elég gyorsan felgyalogoltunk a spanyol sráccal a bikalegelőről a starthelyre, amiben rendesen megizzadtunk, és egy darabig csak lihegve ültünk. Jól esett a repülés, nem is zavart, hogy nagy részét nem értem, amit a spanyol ernyősök beszélnek mellettem, csak néztem a tájat, és örültem, hogy itt lehetek.
A Lány odalépett hozzám, és egy hideg sört nyomott a kezembe. Ez kellemes meglepetés volt. Jól esett, különösen az, hogy így koccintottak velem a spanyol pilóták, amíg ez a mosolygós lány elment az étterembe újabb sörért magának. Amikor odaadta a sört, pár szót még kierőltettem magamból spanyolul az egyszerű kérdéseire, de amikor visszajött, már angolul beszélgettünk, külön a spanyolul beszélő ernyősöktől.
Barátságos és kedves volt. Főleg siklóernyőzésről beszélgettünk, meg egy kicsit arról is, hogy hogy kerülök ide. Nem volt tolakodó, de úgy éreztem az érdeklődése több, mint a híresen jó spanyol vendégszeretet, és tényleg érdeklem. Pár mondat után már nem az őrült ernyőst, hanem egy nagyon aranyos, és jó nőt kezdtem látni Benne.
Kérdezte, hogy milyenek a magyar emberek. Pont ekkor visszaérkezett a vejeri városnézéséből haverom, így reprezentatívabb mintát kaphatott, és meghallhatta a nyelvünket. Újabb söröket hozott A Lány, hárman néztük a Naplementét. Magabiztos, rutinos játékosnak tűnt az Élet Nagy Társasjátékában. Mindig jó pozíciót foglalt el haverom, az ő spanyol ernyős társai, a Naplemente és köztem. Egyáltalán nem volt a viselkedésében semmi nyomulás, de magabiztosságot adott, mert úgy éreztem fontos neki, hogy velem beszélgessen.
Azt mondta tud mutatni olyan starthelyeket, amiket kevesen ismernek, és közelebb vannak hozzám (Gibraltárhoz) egy munka utáni repülésre, mint amiket én ismerek (pl. ahol éppen voltunk). Arról is beszéltünk, hogy mivel nem messze dolgozunk (20+ km az itt kevésnek számít), együtt felfedezünk egy helyet, ahol ő úgy hallotta, lehet repülni, és nagyon közel lenne mindkettőnknek munka utáni repülésre.
Megteremtette a helyzetet hozzá, és adott időt rá, hogy elkérjem az emailcímét, telefonszámát. Elkezdett ő is beírni az érintő képernyős telefonjába. Azt gondoltam, hogy ernyősöknek nem jó az ilyen telefon, mert napfényben nem látszik a kijelzője, és nem is elég strapabíró. Tévedtem az utóbbiban, mert később a nagyon-nagyon felgyorsuló események láncolatában, amikor ez a telefon a Punta Paloma tengerpart finom atlanti-óceáni homokja alá került, nem lett semmi baja.
Csodálkozott, hogy magyar számom van, pici csalódást lehetett érezni benne, hogy akkor én most nem is költöztem ide, csak ideiglenesen. Némi túlzással azt mondtam, hogy éppen most terveztem spanyol számot venni, és ahogy mosolygott, abból már éreztem magamon, hogy nem is volt ez túlzás: Most aztán már nincs több NIE szám (adószám, olcsóbb vele az előfizetés) hiányra, meg magas gibraltári romaing díjakra hivatkozás, tudtam, hogy nekem 48 órán belül lesz spanyol telefonszámom.
Beírta a nevemet, úgy hogy Tamas, ahogy diktáltam, aztán a szemembe nézett, és azt mondta, hogy ha már ide költöztem, legyek inkább Tomás. Elbűvölő stílusa volt, nem tudtam tiltakozni, és már törölte is ki az utolsó négy betűt, és írta be az új életem új nevét.
Tomás és a Lány minden képzeletemet felülmúló következő találkozása előtt sok minden történt még a Brit pálmák környékén, ami remélem izgalmas, hasznos, érdekes lesz az olvasónak.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése