Brit pálmák: Első repülésem Algodonalesben

Tudom, hogy túl részletes, de már csak két mondat és a levegőben leszek... :)

Az érzés:
Mivel erős befújások voltak, lementem a starthely alsóbb részébe. Kifordulás után egyet léptem, fel is kapott egy termik, úgyhogy mire kényelmesen elhelyezkedtem a beülőben, már a starthely fölött 50 méterrel voltam, de szerencsére haladtam rendesen előrefelé.

Óvatos voltam, hiszen másodjára repültem a teljesen új felszerelésemmel, és az első repülés csak fél percig tartott, úgyhogy még ki kellett ismernem a cuccot, bár elég hasonló az előzőhöz. Az igazán jó emelések nem is nagyon közel a hegyoldalhoz voltak, hanem kicsit távolabb. Elég cirruszos volt az idő, de ennek ellenére voltak erős termikek. A legnagyobb emelés amit láttam a varión +3,8 m/sec volt (a memória szerint 3,9), és gyakori volt a 3as süllyedés (a memória szerint -3,5 m/sec volt a legnagyobb merülés).

Eszméletlenül megható érzés volt a helyi madarakkal repülni. Ennyit szerintem nem is termikeltem madarakkal egy repülés alatt.

Elég nagy bizonyossággal mondom, hogy a helyi Bonelli-sas párok, és keselyűk voltak a segítőim. Aki repült már bármilyen nagy madárral, tudja mennyire csodálatos érzés látni, ahogy megcsavarják a szárnyvégtollaikat, és mindig a lehető legtökéletesebb körön maradnak. A gyengülő emeléseket finoman tágítani kezdték, majd mikor látták, hogy ez már nem lesz jobb, szárnycsapások nélkül, de gyorsabb szárnyformát felvéve távoztak, és párszáz méterrel arrébb jobb emelést fogtak. Sokkal följebbről, és kicsivel lejjebbről is helyezkedtem rá ilyen termikelő madarakra.

Nem csak a madarak segítették az embereket, hanem néha a madarak hitték azt tudunk valamit, és jöttek velünk egy termikbe, meg persze az emberek is segítették egymást. Az Andalúz siklóernyős liga egyik feladata is zajlott éppen, de ha a magyar megfelelőjével akarom összehasonlítani, tényleg nagyon andalúz. Elfelejtették elkezdeni időben szervezni, úgyhogy nincs semmilyen szponzor, ennél fogva díj sincs, elég lazák a szabályok, egységes tekerési irány sincs.

Én most élveztem a másokkal együtt repülést. Normálisabban használják az andalúzok a termikeiket, mint a körforgalmaikat. Néha tizenketten is voltunk egy termikben, és hárman is voltunk egy szinten azonos körön, ami nekem kevésbé volt gond, általában vízszintes sebességben én szoktam a leglassabb lenni, de ügyesen szinkronban tudtunk maradni. Eléggé le volt halkítva a varióm, úgyhogy néha tökéletesen hallottam a többiek csipogását. Voltak keresgélős, ügyeskedős időszakok, de volt egy olyan óra, amikor nem is nagyon kellett centírozni a termikeket, jött hirtelen egy 3-as emelés, amire azért meg kellett fogni a cuccot, aztán fél kör után már egész körön 3.5-es volt, pillanatok alatt felvitt, majd eltűnt a semmibe (semmi kummulusz nem volt a láthatáron).

Igazából azon kívül, hogy pondrós versenyernyőkkel voltak, nem éreztem, hogy gyorsabbak, határozottabbak, vagy jobb emeléseket találnak a versenyzők. Szerintem volt az a négy ember, aki megcsinálta a feladatot, és a többi meg ott kóválygott a környéken, egymást figyelve, segítve, és nem mert nekiindulni Villamartin felé. Én nem is tudtam, hogy mi a feladat, mert mikor elstartoltam még nem született meg a döntés.

Mielőtt a teljesítményre, számokra térnék, megmutatom a 3 legjobban sikerült képet Algodonalesről és a tájról:

A telejesítmény:
Nem terveztem távot, csak repülni akartam egy jót, a hivatalos leszállót mindig biztonságos elérhetőségben tartva. Aztán másfél óra után úgy éreztem, hogy kéne csinálni egy 10kmes hurkot (lapos háromszög), hogy azért mégis legyen valami értékelhető teljesítmény. Mint a feltöltés után kiderült:
http://www.xcontest.org/world/en/flights/detail:magyusz/15.5.2011/11:24
13.7kmes háromszög lett, ami eddigi legnagyobb FAI háromszögem (a háromszög legrövidebb szára legalább 28%-a teljes háromszög kerületének), de erre nem lehetek túl büszke 5 év repülés után, viszont örülök neki.

Két és fél óra után le kellett jönnöm, és fáradtam is, de még két és fél órát simán adott volna az idő. Mivel gyenge nap volt Magyarországon, én voltam a nap legjobb magyar pilótája:
http://www.xcontest.org/world/en/flights/daily-score-pg/?filter[date]=2011-05-15&filter[catg]=

Én úgy láttam a varión, hogy a max. magasságom a starthely fölött 550 méterrel volt. Az XContest alapján 1652 m volt a max. tenegerszint feletti magasságom (tehát 677m-rel a starthely fölött), amit azért tartok jónak, mert akik megcsinálták a versenyfeladatot, azoknak is kb. ennyi volt a plafon, szóval megnyugodtam, hogy nem estem ki a termikekből, és nem csak én nem találtam jobbakat

A lány aki elvitt megmutatni a helyet, kétszer egy órát repült, a leszállóból visszavitette magát.

Videók:
Két saját videó készült: