Nagyon-nagyon ritka, hogy valamit (szoftver vagy konfiguráció módosítás) pénteken rakunk ki valamilyen éles rendszerre, olyan pedig még nem volt a cég történetében a hosszú évek óta itt dolgozó release manager szerint, hogy péntek 13-án került valami ki. Azzal a bűvös mondattal, hogy az IT igazgató kifejezett kérése volt, hogy hétvége előtt kimenjen, 1,5 nap alatt végigverekedtem pár sornyi módosítást jó néhány humán munkafolyamati útvesztőn, többek között a szigorú tesztelőkön. Péntek reggel 7 órától pedig ott voltam amikor szép fokozatosan szerverről szerverre élesbe állította az SCM munkatárs a pár optimalizálást a fő alkalmazásunkon. Nem biztos, hogy ennek köszönhető, de a 4 nagy bajnoki focimeccs meg a szokásos rengeteg sportesemény és ráérő játékos ellenére nem volt semmi gond szombaton.
Fodrász:
A nyolcvanas évek áruházaira emlékeztető ICC nem kelti egy higiénikus elegáns hely benyomását, de legalább azonnal beülhettem egy fodrász székbe. Későn derült, hogy hiába brit területen vagyok, a fodrász csak spanyolul beszél. Szerencsére a mellettem ülő nő fordított. 8 fontot kért, 9-et adtam.
Ivás, evés:
Tollas után az O'Reilly's pubba mentünk sörözni játékostársaimmal. Éppen meséltem, hogy azért nem megyek szombaton ernyőzni, mert akivel mennék az vitorlásversenyen lesz, és csak vasárnap ér rá. Pont ekkor megjelent az egyetlen gibraltári ernyős, akit ismerek, bemutatkozott a kollégáminak, és nagyon nevetett, amikor bemutattak neki. Emailezünk, Skype csetelünk, SMSezünk már egy ideje, de még nem találkoztunk.
Másfél pint Old Speckled Hen elfogyasztása után már nem zavart a hamis ír kalózzene, de az IT igazgató családja, aki csatlakozott a sörözéshez éhes is volt, úgyhogy átmentünk egy étterembe. Eszembe jutott, amit Angliában élt haverom mondott a brit nők szombat (gibraltári megfelelője péntek) esti viselkedéséről, amikor a két kocsmaközpont (Ocean Village - Casemates Square) között leszólított minket egy csaj. Irányt változtatott, és a teniszezésről kezdeményezett beszélgetést velünk, mivel csak az ütőink nyelét látta. Nem mondom, hogy színjózan volt, és baromi jól nézett ki, de azért kicsit sajnáltam, amikor a félig német kollégám határozottan közölte vele, hogy ezek tollasütők, és sietünk.
Az Irish Town mexikói éttermébe, a Parliament Lane végében található Made in Mexicanbe mentünk. Autentikus hely, de a 9. kerületi Mezcal a régi szép időkben időben azért verte.
Leültünk egy gibraltári házaspár mellé, akiknek tetszett az akcentusom (nem mintha nekik nem lenne), azt mondták kicsit németes / oroszos, de lágyabban ejtem a hangokat. Ezt bóknak vettem. A nő képeket csinált rólam, ahogy koktélozom, és fel is akarta tenni egyből a facebookra, meg el akarta küldeni Csekinek. Remélem egyik sem történt meg, hála a rossz 3G lefedettségnek. Érdekes arcok fordultak meg az asztalunknál. Volt például egy mini- vagy inkább mikroszoknyás fiatal csaj, aki ugyan a barátjával érkezett, de azért kacérkodott, közel jött, aztán hogy fokozza a hatást, még valami táncba is kezdett, de leállították.
Kocsival mentem dolgozni aznap, mert pumpával teljesen leeresztettem az egyik bicajkerekem, de nem voltam olyan állapotban, hogy haza vezessek. Visszarohantam a céghez a lakáskulcsért, a Convent Placeen egy ismerős magyar rendszámú autó engedett át a zebrán, ami aztán haza is vitt. Cseki menyasszonya, Andi éppen a Szikla tetején rendezett nagyvonalú (A cable cart is kibérelték) céges bulijáról jött éppen.
Másfél pint Old Speckled Hen elfogyasztása után már nem zavart a hamis ír kalózzene, de az IT igazgató családja, aki csatlakozott a sörözéshez éhes is volt, úgyhogy átmentünk egy étterembe. Eszembe jutott, amit Angliában élt haverom mondott a brit nők szombat (gibraltári megfelelője péntek) esti viselkedéséről, amikor a két kocsmaközpont (Ocean Village - Casemates Square) között leszólított minket egy csaj. Irányt változtatott, és a teniszezésről kezdeményezett beszélgetést velünk, mivel csak az ütőink nyelét látta. Nem mondom, hogy színjózan volt, és baromi jól nézett ki, de azért kicsit sajnáltam, amikor a félig német kollégám határozottan közölte vele, hogy ezek tollasütők, és sietünk.
Az Irish Town mexikói éttermébe, a Parliament Lane végében található Made in Mexicanbe mentünk. Autentikus hely, de a 9. kerületi Mezcal a régi szép időkben időben azért verte.
Leültünk egy gibraltári házaspár mellé, akiknek tetszett az akcentusom (nem mintha nekik nem lenne), azt mondták kicsit németes / oroszos, de lágyabban ejtem a hangokat. Ezt bóknak vettem. A nő képeket csinált rólam, ahogy koktélozom, és fel is akarta tenni egyből a facebookra, meg el akarta küldeni Csekinek. Remélem egyik sem történt meg, hála a rossz 3G lefedettségnek. Érdekes arcok fordultak meg az asztalunknál. Volt például egy mini- vagy inkább mikroszoknyás fiatal csaj, aki ugyan a barátjával érkezett, de azért kacérkodott, közel jött, aztán hogy fokozza a hatást, még valami táncba is kezdett, de leállították.
Kocsival mentem dolgozni aznap, mert pumpával teljesen leeresztettem az egyik bicajkerekem, de nem voltam olyan állapotban, hogy haza vezessek. Visszarohantam a céghez a lakáskulcsért, a Convent Placeen egy ismerős magyar rendszámú autó engedett át a zebrán, ami aztán haza is vitt. Cseki menyasszonya, Andi éppen a Szikla tetején rendezett nagyvonalú (A cable cart is kibérelték) céges bulijáról jött éppen.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése