Így teltek napjaim a síelés utáni héten

Nem történt semmi váratlan esemény. Főleg dolgoztam. Nagyrészt bicajjal jöttem és mentem. Megtapasztaltam, hogy autóval elmenni a Reina Sofia park melletti nem fizetős részig és begyalogolni jóval lassabb, mint a kerekezés. A határsor (bár amióta 1 font fölött van a benzin, egyre több a bicajos), és gibraltári legális ingyen parkolóhely (a jobb fajta fizetősek nem csak drágábbak, mint egy budapesti lakás, hanem szinte csak örökléssel cserélnek gazdát) keresés pedig nem az én világom.

Az IT igazgató meghívott sörözni (egy másik kollégával együtt). Szakmáról szinte nem is volt szó, de sok érdekes téma előkerült, például az országban időnként tapasztalható majomtámadásokról mesélt, melynek egyes helyszínei pont látszottak is a sörözőből:

Másnap kellemes meglepetés ért: Valahogy eszkalálódhatott a lázadásom a sterlingszámlanyitási kényszer ellen, mert az IT igazgató - anélkül, hogy bármit is beszéltem volna vele erről - közvetlenül a pénzügyi igazgatóval lezsírozta, hogy én mondjam meg hogy kérem a letelepedési pénzt, ne pedig Ők. Font készpénzben kértem, mert valószínűleg gibraltári szerelővel fogom az autóm légkondiját feltöltetni. Kaptam HR-esktől és pénzügyesektől is levelet különböző álláspontokkal, de a kantinban maga a pénzügyi igazgató mondta személyesen, hogy mehetek a pénzért. Eddig azt tapasztaltam, hogy a hirtelen megnőtt, és még mindig folyamatosan nővő vállalatban jól  a kiscéges és multicéges attitűdöknek.

Voltak a héten olyan meetingek, amiket sosem fogok elfelejteni. A Snakes and Ladders meetingnek a találó neve marad felejthetetlen. Tetszett az a véletlenül bolondok napjára tett megbeszélés, aminek végén az egyik vicces kolléga a megbeszélésen bemutatott új projekt érdekes anagrammáját találta meg. Az egyetlen áprilisi tréfa a telefonkönyv program széttört dizájnja volt.