Felszállás

A síszabadságomra Gibraltár repteréről Londonon keresztül mentem. Tényleg kicsi a terminál, de egyetértek az ellenzékkel abban, hogy messze nem az új reptér megépítése a legfontosabb dolog Gibraltár infrastruktúra fejlesztésében. A vita már csak politika, mivel az épület nemsokára kész, ráadásul olyan dizájnos lesz a teteje, hogy kb. lehetetlen lenne rá napelemeket applikálni, úgyhogy az új reptér bármennyire is csillogni fog a modernségtől, a projekt már így is épp elég nagy szégyen ahhoz, hogy az ellenzék felhasználja a kormányváltás okának szimbólumaként. (Az EU nagyon sürgeti, hogy a 0% megújuló 100% olaj energiaforrásról kezdjen végre elmozdulni az önállóságát mindennél fontosabbra tartó ország.)

Az előttünk leszálló Monarch gép odaverte magát landolás közben, ami nem ritka a spéci szélviszonyok és a szikla turbulenciája miatt. Egy teljes órára lezárták a repteret, és gondolom eközben gyalogos / közúti forgalmat is ritkán engedtek át keresztbe, mert keresték az alkatrészt, ami hiányzott róla. Az utasok fele spanyol volt, ők egész nyugodtan viselték a szitut, pedig csak néhányuk beszélt angolul, aki lefordította a többieknek a pilóta szavait. A mögöttem lévő angol úr nagyon ideges volt, hogy nem szolgálják neki fel az ebédet, és az összes kedvesség, amit az easyJet tett a rajta kívülálló okokból történő késés miatt, az a kedvezményes újságárusítás, és az ingyen ivóvíz kínálgatás volt.

Felszállás közben ahhoz képest, hogy a Levante (keleti erős szél) miatt kb. vízszintesen esett az eső, és nem is néztem mit vesz a fényképező, mert inkább magam is az ablakon bámultam ki, egész jó kis videót sikerült rögzíteni:

Szerintem kommentár nélkül is élmény a látvány, amin végig Gibraltár látszik (semmi Spanyolország), de megpróbáltam minél több dolgot összeszedni lelkes olvasóimnak: A gép miközben felszáll, néhány másodperc alatt végigsuhan keresztben az országon. Először a mesterséges feltöltésre épített Ocean Village városrész lakótornyai látszanak a háttérben, előterükben a legismertebb kikötővel. A Victoria Stadium előtt suhanunk el, majd megpillanthatjuk a közel lakó spanyolok körében legnépszerűbb létesítményt (olcsó benzin és cigi lelőhely), a határhoz legközelebbi benzinkutat. A Winston Churchill Avenue keresztezése közben a háttérben ki lehet venni a Moorish Castlet, aztán a Royal Air Force bázis előtt elhúzás közben a  Siege Tunnel lőrései szintjére emelkedik a gép. A temetőt már felülről láthatjuk, végül a szikla kevésbé lakott részén lévő homokos Levante strandot és a délebbre fekvő, parti sziklákra épült Caleta hotelt ostromló vad földközi-tengeri hullámokkal búcsúzik tőlünk a miniország, mielőtt a gép ködbe emelkedik. Az utolsó képkockákon látható távolságokból és meredekségekből jól sejthető, hogy azért van közúti alagút Gibraltár keleti részén, mert másképp lehetetlen lenne körbeautózni a Sziklát. Jó része persze nem látszik a városnak, hiszen a legtöbb dolog a félsziget nyugati oldalán van, a gép pedig az északi oldalon (a reptér neve North Front), nyugatról keletre szállt fel, de remélem élveztétek a gyors városnézést!