Harci helyzet

Decemberben tapasztaltam, hogy milyen az, amikor a menetrend szerint közlekedő polgári repülők megakasztják a ki és bejutást a félszigetre,

mivel az egyetlen út bármilyen járművel a repteret szintben keresztező Winston Churchill Avenue,

Decemberi kép a Siege tunnelből

amíg az alagút nem készül el.

Ma amikor a Santa Margaritáig rám rakódott (felverődött) vörösföldet kezdte lemosni az irodai ruhámról az időközben eleredt eső, és végre megpillantottam a határőröket, már rosszat sejtettem. Gyanúsan nagy sor állt befelé, és a mopedesek, bicajosok sem haladtak.

Hamarosan felszállt egy Royal Air Force gép, majd 2 másodpercre rá még egy. A felszállás után egyből Afrika felé fordultak, de még nem volt vége a légibemutatónak. Gibraltár légterében maradtak, és egy gyors szigetkör után áthúztak a kifutópálya felett. Ezután felszállt még két ugyanolyan gép:

A kötelék délkelet felé hagyta el az országot, persze sok választás nincs, mert a spanyol légtereket ügyesen ki kell kerülni. Ha előre eltervezett hadgyakorlat lett volna, elvileg jött volna előzetes email róla a céges levlistákra, vagy bemondta volna tegnap a rádió, szóval elképzelhető, hogy éles bevetés, bár Líbia azért elég messze van ide, viszont a brit hadsereg vadászgépeinek nem gond megtankolni Máltán.

A cégnél is volt harci helyzet, de nem a 10 perc késés miatt, nem is szól senki az ilyesmiért. Ma egy direkt e célból összehívott meetingen egymásnak feszült két kultúra. Nem kis kellemetlenséget okozott két régóta a cégnél dolgozó angol fejlesztőnek, amikor hivatalosan is megtudták, amit eddig is sejtettek, csak inkább nem akartak tudni róla: Az IT igazgató két érthetetlen nyelven beszélő kelet európait (a nevük is kimondhatatlan, valami Krisztián és Tamás) bízott meg közvetlenül - kikerülve a fejlesztési vezetőt - tök ugyanazzal a feladattal, amin a két angol csávó már hetek óta agyalt, de látható eredményt nem ért el. Előállt az a helyzet, hogy az üzlet elképzelhetetlen mértékű növekedését nem lehet egyszerűen azzal megoldani, hogy

• havonta fél hajórakománnyi, a beszerezhető legeslegjobb teljesítményű szervert idehoznak
• bármilyen félmondatban megemlített szoftverlicenszet azonnal beszereznek, bármennyibe kerül

Amikor ezek után a többszáz fős cég tulajdonosa, névadója, igazgatója lejön a fejlesztői irodába, és megkérdezi egy konkrét adatfeldolgozó folyamatról, hogy
- Gyerekek, mi kell még, hogy ezt meggyorsítsátok?
akkor érthető az a menedzsment döntés, hogy az IT igazgató átgázolva mindenen, azonnal ráállít két másik embert a problémára, annak ellenére, hogy az egyik csak nem rég kezdett a cégnél.

Már az első feladatommal is bedobtak különösebb kézfogás nélkül a mélyvízbe, de miután azt múlt héten átadtam másoknak, hogy az új feladattal foglalkozhassak, egy jó sötét dzsungelben találtam magam, amit fel kellett térképeznem. Magyarul sem könnyű egy bonyolult, elég absztrakt, és a fentebb vázolt helyzet miatt nyilvánvalóan némi személyeskedéssel is átitatott szakmai vitában meggyőzni másokat, de számunkra egész jól sikerült ez a mai barátinak egyáltalán nem mondható találkozó.

Most viszont, hogy már barátokat és ellenségeket is sikerült szerezni, ideje lesz egy kis időre elhagyni a nagy félsziget kis félszigetét, habár a visszatérésem még nincs pontosan megtervezve...