Futottam a pénzem után

Magyarországon az az általános, hogy 10-én utalnak a cégek fizetést. A cég, ahol most dolgozom minden hónap 15. napján utalja át a fizetést. Első hangzásra ez rosszabbnak tűnik a magyar gyakorlatnál, csak az egy nem lényegtelen különbség, hogy itt a februári fizetést nem márciusban utalják, hanem februárban. Tehát a hónap első felében a dolgozó hitelezi a munkát a cégnek, a második felében viszont a cég meghitelezi a fizetést a munkáért.

Mivel a hónap 15. napja után kezdtem, nyilván nem utaltak előre, de hó utolsó napján már nagyon akartak utalni. Kaptam egy utolsó felszólítást február 25-én, hogy most már aztán tényleg nyissak egy sterling vagy euro számlát (forintszámlára ez a cég nem utal, de van olyan cég itt, ami igen), különben csak március 15-én kapok fizetést. Egyből abbahagytam a munkát, és láttam, hogy 78 percem van az offshore adóparadicsom hírében álló félszigeten számlát nyitni, Spanyolországba fél óra lett volna átmenni, és ott a bankok ebéd után már ki sem nyitnak.

A Google kidob egy csomó privátbanki megoldást Gibraltáron, mivel elég jelentős a pénzügyi szektor, persze nem csak a harmincezer lakos vagyonát kezelik itteni cégek. A találatok nagy része azonban nem az egyszerű dolgozó embernek vannak kitalálva, úgyhogy most közlök egy nehezen (cégünk HRese adta ki) megszerzett információt: A sima fizetésből élő emberek, tehát sajnos én is, három gibraltári bank közül választhatnak: N & P, Barclays, NatWest.

Az általam Norwich és Peterborough építőszövetkezeteként emlegetett, banknak hivatalosan nem nevezhető, de mondjuk takarékszövetkezet jellegű pénzintézmény nagyon szimpatikus, hogy nem számol fel tranzakciós költséget a gibraltári fontban kapott fizetés euroban elköltéséért, bár állítólag rosszul vált. Sajnos ez a kedvező számla csak gibraltári lakosoknak szól (bérlés esetén 6 hónap a minimum, hogy lakossá válhass), úgyhogy nálam kiesett.

A NatWest egy picivel jobbnak tűnt, úgyhogy odarohantam az egyik gibraltári fiókukba, de hiába izzadtam le, úgy futottam a pénzem után, mivel nem tudtam igazolni semmilyen lakcímemet (az útlevél az adóhivatalba elég volt, ide nem), nem nyitották meg a számlámat. Gibraltár próbálja javítani a pénzmenekítőhelyként elkönyvelt hírét. Most már inkább azon van - még ha nem is tetszik mindenkinek, aki sok pénzt hozott ide -, hogy egy rendes megbízható EU államként legyen számon tartva, ahol nincs semmiféle lazáskodás, minden beazonosítható, lekövethető, ha szükséges.

Annyira nem bánom, hogy nem nyitottam sterling számlát, mert spanyol szolgáltatóknak (pl. telefon, internet) állítólag kell spanyol (euro) bankszámla. A szerdai napon így hát azzal kezdődött, hogy magyar lakcímkártyával, még NIE (spanyol adószám szerűség) nélkül bementem egy spanyol bankba. Először a Barclaysba indultam (van spanyol is), de még nyitva sem volt, 3 perccel messzebb is volt, úgyhogy bementem egy másikba, majd ha beválik, leírom melyik. Aláírtam egy sokoldalas szerződést, meg sok egyéb dokumentumot, amik egy számomra egyelőre szinte totál érthetetlen nyelven íródtak (a neten volt némi pozitív infó angolul, ami alapján nem zártam ki kapásból ezt a bankot). Az EUR szavak és % jelek előtt álló számok láttán majdnem gondolkodási időt kértem, de a nagyon kedves - az öltözéke, sminkje, alakja, járása és stílusa alapján topmodellnek is alkalmas - angolul is egész jól beszélő ügyintéző hölgy elmagyarázta, hogy ha a fizetésem oda érkezik, akkor nincs havi díj, és a kártyadíj nagyon baráti. Kaptam egy olyasmi takarékbetétkönyvet, mint amin gyerekkoromban gyűjtögettem a zsebpénzem (emlékszem, egyszer majdnem lett 5000 Ftom, de sokat késtem otthonról, amiért kemény büntetést kellett fizetnem). A különbség, hogy ezen mágnescsík van, és nem a postásnéni lapozgatja, írogatja, hanem egy bankautomatákba is beépített berendezés.

Az egyik spanyol kollégám mondta, hogy ha szóltam volna neki, beajánlott volna az ING bankba, amiért kapott volna 50 EURt Ő is, én is, úgyhogy még nem kizárt, hogy átmegyek. Az nekem nem hátrány, hogy Spanyolországban gyakorlatilag csak online létezik a bank, és jó ötlet, hogy marketing költségeket takarít meg azzal, hogy szinte csak ezzel a beajánlós akcióval reklámozza magát.