Legyalogoltunk egy sziklára beszélgetni, ami félúton volt a starthely és a tengerpart között. Készültem erre pár dologgal:
- pokróc: nem kellett, a sziklán ültünk
- brit chips: jó különlegesség volt, nem lehet kapni Spanyolországban
- brit cukorka: jó különlegesség volt, nem lehet kapni Spanyolországban
- Cross Country Magazine: nem ismerte, de nem nagyon lapozgattuk
- Thermal Flying könyv: azt mondta megvan Neki spanyolul (ekkor még semmi pénzben nem fogadtam volna, hogy pár óra múlva a kezemben foghatom az ernyősök bibliáját spanyolul)
Csak ültünk egymás mellett, és beszélgettünk. Az angol egyikünknek sem az anyanyelve, és mégis egy olyan jó, olyan tartalmas beszélgetés volt, amilyenben már hónapok óta nem volt részem egy lánnyal sem.
Lassan közeledett a Nap a horizonthoz,
ezért úgy döntöttünk, hogy máshonnan nézzük a Naplementét. Visszamentünk a kocsihoz, és elindultunk Tarifa felé. Megmutatta, hogy hol törte el az ujját, miközben én sietve vettem a kanyarokat, hogy még lássuk a Napkorong eltűnését. Miközben előtte arról mesélt, hogy
gipszben hogy lehet startolni, meg éppen azt mutatta hol szokott quadozni (épp egy buckás hely mellett mentünk el, azt is mondta, hogy majd elvisz a quadjával), véletlenül nagyon kicsit megcsúsztattam az autót (a sávban maradtam, mert egyből ellenkormányoztam) az egyik poros, éles kanyarban. Azt mondta őrült vagyok. Ezen azért jót mosolyogtunk mindketten.
Mivel nagy dugó volt a Tarifa felé vezető úton, gyorsan úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a Punta Paloma strandjaira. Leraktuk a kocsit az El Mirló (rigó) nevű étteremnél, és legyalogoltunk a partra.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése