Sötétben gyalogoltunk vissza a kocsihoz. Még összefutottunk az El Mirlo étterem siklóernyős tulajdonosával, vagy legalábbis fontos emberével, akivel hosszabban is beszélgethettünk volna, de egyrészt csak akkor értettem a spanyol ernyős sztorijait, ha gesztikulált (de akkor szinte minden részletét), másrészt nem nagyon szerettem volna ilyesmivel vesztegetni az időt. A Lány sem.
Még mindig nagy dugó volt Tarifa felé. Ezzel érdemes kalkulálni, hogy Naplemente után még órákig csak araszol a sor Vejer irányából Tarifa felé az utolsó 10 kilométeren.
Bekapcsolta a rádiót, keresett egy a hangulathoz illő jó spanyol zenét, majd mikor megállt a kocsisor olyan természetességgel kapcsolta ki a biztonsági övét, mintha ez valami szabály lenne a spanyol KRESZben, hogy dugóban álláskor nem kell az, meg ha lassan halad a sor, akkor sem.
Az autó tömeg elég érdekesen haladt. Néha több tíz autónyi közök keletkeztek egy-egy autó előtt, gyakran előttünk is. Nehéz volt a vezetésre koncentrálni.
Nagyon nem szeretem, ha nem halad a forgalom, de most igen kellemesen telt ez a fél óra. Amikor haladtunk, akkor beszélgettünk is, például arról, hogy melyikünk hány éves, meg hogy hol együnk.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése