Ernyőt nem is hozott

Szerdán éppen a Celeb teraszán voltam, amikor SMSt kaptam A Lánytól. Megcsillant a remény, hogy megismerünk együtt egy új starthelyet. Felhívtam, és megbeszéltük, hogy mivel még mindig be van gipszelve a keze, csütörtökön délután valami általa már ismert, neten nem található, Tarifa közeli starthelyre megyünk, ahova jónak is tűnt a szél.

Nekem még napközben is jónak tűnt a helyzet Windgurun. Alig vártam már, hogy végre itt az új életemben is munka után repülhessek. Persze más álmaim is voltak. Hogy ne lettek volna, hiszen egy jó csajjal volt találkozóm! Azt nem gondoltam volna, hogy a valóság majd felülmúlja a legmerészebb, legvadabb vágyálmokat is...

Kicsit későbbre kellett raknom a találkozót, de Ő amint odaértem, elég hamar megérkezett. Azt mondta gyenge lesz a szél (mint később kiderült, igaza volt), ne higgyek a Windgurunak, ezért ernyőt nem is hozott a tengerparti starthelyre, ahova ugyebár kell a szél.

Mindketten vidámak voltunk, már addig is jót beszélgettünk, amíg odaértünk a starthely parkolójába. Éreztem, hogy nagyon megbízik bennem, olyan lazán szállt be a kocsiba, és olyan lazán hagyta bent szándékosan az övtáskáját az ülés alatt, pedig csak másodszor találkoztunk életünkben.

Azt mondtam, ha ő nem repül, én sem repülök, ki sem vettem az ernyőmet a csomagtartómból. Már a kocsiban is tartott idegenvezetést, de amint kiszálltunk, tényleg azt éreztem, hogy megtaláltam a környék legokosabb, legtájékozottabb idegenvezetőjét, aki ráadásul egy aranyos, jó csaj. Megmutatta a parfüm alapanyag növényt,

és elég sok helyi siklóernyős infót is mondott. A Bolonia tengerpart felé vettük az irányt.