Stoppolás Dániától Gibraltárig

Korán mentem be dolgozni, hogy hamar végezzek. Reggel még randira számítottam, aztán jött az SMS, hogy lehet, hogy még nem ér vissza Malagából... Még jó, hogy valahogy előre megéreztem, hogy elég bizonytalan lábakon áll ez az éppen csak kezdődő kapcsolat, és felkészültem arra, hogy inkább repülök egyet, ezért beraktam az ernyőmet a csomagtartóba. Ez, és a korai munkabefejezés nagy dolog az itteni új életemben. Magyarországon gyakrabban csináltam ilyet, hogy munka után siklóernyőzhessek.

Szóval így történt, hogy előző csütörtökön egy kis munka utáni siklóernyőzésre számítottam inkább, és egy hihetetlen, hajnalig tartó randi kerekedett ki belőle; most pedig egy randira számítottam, ehelyett siklóernyőzés lett belőle. Ez azonban önmagában még unalmas történet lehetne. Tudom, hogy nem az ilyen hétköznapi valóságshow szerű sztorikért szeretitek a blogot, úgyhogy nem is erről akartam írni...

Kisétáltam az izzasztó melegben Gibraltárról. Közben megnéztem a reptéren a bulót (szélzsák), picit erősnek és oldalasnak tűnt Vejerre, de ezt korai volt onnan megállapítani. Írtam egy SMSt a Lánynak, hogy ha addig hazaér, útközben (félúton) fölveszem.

Elindultam, és ekkor megláttam egy ránézésre sem spanyol stoppos srácot egy ilyen táblával:

Egyből lehúzódtam, ő pedig beszállt. A rendszámomból egyből tudta, hogy magyar vagyok, róla pedig kiderült, hogy dán, és igen, Dániából lestoppolt Gibraltárig. Nem semmi! 3300 km nagyjából, és több, mint egy hétig tartott.

Mesélt a viszontagságairól: Benzinkutak melletti éjszakázások, patkányok nem hagyták aludni, spanyolok nem vették fel.
Mesélt a kellemes élményeiről: Rendes magyar kamionosok. Marbella gyönyörű homokja. Gibraltáron töltött szép napjai.
Én is meséltem magamról: Hogy kerülök ide, miért van az, hogy Vejerbe megyek, de bízom benne, hogy Tarifában megállok nem csak ő miatta.

Nagyon tiszta idő volt, és miközben mutattam Neki a látnivalókat, és javítottam a rossz benyomásán Spanyolországgal kapcsolatban. Néha úgy éreztem, mintha már nagyon régóta itt laknék, és a saját országomat reklámoznám.

Az aznapi célja Tarifa volt, hogy Európa legdélebbi pontján lehessen, ez meg is valósult:

Megmutattam Neki a kitesurf paradicsomot is, ahol én tudtam ellenőrizni a szelet:

Rasmus jókor volt jó helyen, jól olvasható táblával, ezért vettem fel, és ezért vittem 90 kilómétert a 7000 kilóméteres autóstop túráján.

Akár a véletlennek köszönhető, akár a sors keze volt benne, mindkettőnknek előnyös volt ez a találkozás. Neki jól jött, hogy Vejerig vittem, így aznap Tarfia helyett már Cádizban alhatott. Nekem jól jött, hogy beszélgethettem valakivel, és bár 6 évvel fiatalabb nálam, jó életbölcsességeket mondott. Az ő stoppos története (Malagában már repjegyeket nézegetett, úgy ki volt készülve) nagyon jól alá is támasztotta azt, hogy nem szabad egy küldetést a mélyponton abbahagyni, akkor sem, ha az ember már úgy érzi elérte a határait.

Az a Tarifa tábla, ami miatt felvettem azóta is a nappalimban van fő helyen. Lehet, hogy még talákozunk, mert mint kiderült, 20 kilóméterre lakik attól a dán várostól, ahova meghívást kaptam egy régi kedves lányismerősömtől.