2011. augusztus 15., hétfő

Futottunk a bika elől

Hétfő reggel véget ért a Feria San Roqueban,
 és ennek örömére mindenki arra készült, hogy napkeltekor szabadon engednek a város utcáin egy bikát. Megtelt az aréna nézőkkel,
ugyanis a város utcáin felálított kerítések
ide vezették

a bikát
A mentő is oda volt készítve, gyakran van baleset, de most nem volt
Ez csak egy szobor, az igaziról fotóm nincs, mert miközben futottam, csak videóztam, de ne szaladjunk ennyire előre.

Egyre sűrűbben lőttek fel petárdákat, ami azt jelentette, hogy hamarosan érkezik a bika. Spanyol kollégám sok ilyet látott már, de még sosem futott a bika elől, mindig csak a kordonok mögül szemlélte. Mondtam neki, hogy kizárt, hogy én csak passzív szemlélő legyek, így ő is bemelegített:
Edzettünk kerítésugrása is:
Készültek a hivatalos bikafuttatók is:
aztán megérkezett a kamion, aminek már hangosan kongatta az oldalát a bika
Mikor kinyitották, nem jött ki egyből, csak dobbantgatott, kicsit még húzni is kellett. Viszont amikor kijött, és meglátta a sok embert, jól nekiiramodott, és tényleg, ahogy vártuk, vagy tán még jobban is, rendesen megkergetett mindenkit. Bár mondta spanyol kollégám, hogy ez nem játék, én pár másodpercig videóztam, miközben futottam. Azt láttam, hogy az előttem futó és visszapillantó emberek arca egyre rémültebb, és mikor hátranéztem, már csak kb. 10 embert láttam magam mögött, a fekete bikát nem, pedig nem lehetett messze. Miközben elraktam a fényképezőt, gyorsítottam, aztán egy felfele szakaszon tényleg úgy éreztem, hogy elég izgalmas kezd lenni a helyzet. Futottam már vonat után úgy, hogy már mozgott a vonat, amikor felugrottam rá, de ez más volt. Itt tényleg az életemért futottam. Mivel előttem sokan átugrottak egy kerítést, én is átugrottam ott, ahol éppen volt hely. Itt meg is állt a bika, és megpróbált a kerítés túloldalán álló embereket felöklelni. Én nem mentem be a bikával az arénába, az a része, ahogy ott bohóckodtak vele az emberek, az már nekem kicsit szánalmas volt. Nem ölték meg aznap a bikát. Nagyon izgalmas kaland volt, jó kis adrenalin bomba. Ezzel a különleges reggeli futással jól indult a nap.
A cégnél angol reggelit ettem, ha már ilyen korán beértem, és hogy ötvözzem a brit és spanyol kultúrák megélését egy reggelen belül. Délre már az összes kollégánk tudta a kalandunkat.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése