Egy tengerparti szikla, amire mindig emlékezni fogok

Amíg írta az SMSt, leültem egy sziklára. Pontosan nem is egészen ültem, hanem félig támaszkodtam, de kényelmes volt. Nem tudatosan választottam ki ezt a várakozóhelyet, de így utólag Slartibarfastnak, aki Galaxis Útiklauz szerint a Föld egyik partvonalakra specializálódott építője, adnék egy különdíjat érte.

Olyannyira nem felejtettem el ezt a sziklát, hogy másfél héttel az itt történt igen kellemes események után egy zarándoklatot szerveztem ide (a résztvevők nagy része ezt csak egy spontán kirándulásként élte meg, nem tulajdonítva nagy jelentőséget annak, hogy én mit fényképezek), melynek során megörökítettem ezt a felejthetetlen helyet:

Miközben befejezte az SMSt, Ő is leült mellém a erre sziklára nagyjából fél karnyújtásnyi távolságot hagyva. Nem nézett rám, de érezhette, hogy már nem a tenger hullámait nézem, hanem Őt. Éppen rakta volna el a telefonját a zsebébe, amikor megtörtem a csendet.

Nem szeretem, és amennyire tudom kerülöm az ilyen sablonos udvarló mondatokat, de tényleg annyira tetszett a haja kibontva már az első találkozásunk óta, hogy nem bírtam megállni, hogy ennyit se mondjak:

- Szép a hajad, tetszik - és eközben finoman megérintettem a valóban gyönyörű haját

Ha már címe szerint egy szikláról szólt ez a bejegyzés, következzék ismét egy kis cliffhanger. Bár aki elolvasta az elmúlt 30 bejegyzést, az már előre tudhat apró, de árulkodó részleteket a fenti mondatom befejezésének pillanatát követő kellemes élményekben igen gazdag 11 óra eseményeiről. A következő cikkem is a sztorihoz fog tartozni, de maga a történet, a következő utáni bejegyzésben fog folytatódni. Kicsit gondban voltam, hogy egyáltalán írjak-e erről az egészről, de ha már kalandblog, hát miért ne írnék ittlétem eddigi legjobb kalandjáról. Azért nem kell megijedni, nem akarok teljesen átmenni reality show stílusba, de a spanyol kultúra igen közeli megismerése nem maradhat ki ebből az utazás / életmód (néha magam sem tudom minek fogjam fel) blogból; és hát azt kell mondanom, ez egy nagyon különleges, nagyon az itteni mentalitásra jellemző 11 óra volt. Megpróbálom ezt 18-as karika nélkül prezentálni Nektek, blogolvasóimnak...