A kutyasétáltatás után a szokásos helyre mentünk beszélgetni. Úgy éreztem nem fogja feldobni a hangulatomat egy nagyon szomorú telefonbeszélgetés után a céges kantinunk tulajdonosának kutyájának a kasszással vívott szenvedésekkel teli harcának részletes bemutatása, hiába sajnálom nagyon így ismeretlenül is szegény állatot.
Elindultam a kocsi felé, de egy nagyon szexi fiatal csaj leszólított spanyolul. Cigit kért, de ahogy kérte, abban legalább egy beszélgetés kezdeményezés volt, inkább több. Lehet, hogy ha más hangulatom lett volna, akkor azt mondtam volna, hogy nézzük meg nincs-e egészen véletlenül (lehetetlen nem létezik) a sötét parkolóban álló kocsimban, de nem volt ilyesmihez hangulatom, és különben is dohányzásellenes vagyok.
Valami olyasmiről beszélgettünk az én totál primitív spanyol nemtudásommal, hogy nincs, meg szerintem nem jó, aztán megkérdeztem, hogy mégis hány éves. Azóta vagy hatszázszor megkérdeztette a spanyol tanár velem a fülöp-szigeteki csoporttársnőimtől, úgyhogy azóta már rendesen meg tudom kérdezni.
Olyan gyönyörűen ejtette ki a kedvenc számom, hogy sosem felejtem el. Azt viszont nem bánom, hogy nem történt semmi különös, mert nem szeretnék kikötni az algecirasi börtön 1800 csempész rabja között. Ismerek egy ottani pszichológusnőt, szerintem elég kegyetlen, de mondjuk most nem ez volt a legnagyobb gondom, hanem az a telefonbeszélgetés nem rég...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése