Azt nem tudom, hogy tényleg szép-e, de borzasztóan jól esett, hogy vacsora közben a fekete hajú lengyel lány elővett a pénztárcájából egy cetlit, ami évek óta vele utazik, és először élesben felhasználva a papírdarab üzenetét, igen jó magyar kiejtéssel közölte:
- "Szép a cipőd"
igaz előtte már fejből azt is mondta:
- "Hajdúszoboszló"
Az este folyamán ötször elmondta, hogy én annyira jó házigazda lennék, hogy ne próbáljak meg én itt a spanyolok árnyékában kanapészörfösködni, hanem nyugodtan hozzam létre a saját profilomat, majd ő ad pozitív referenciát.
Később még beszéltem erről szakértő kollégáimmal, aztán megnyitottam a lehetőséget a kanapém (pontosabban a vendégszobám) szörfölésére (bármit is jelentsen ez esetben).
Gondoltam, akkor már egy pozitív referenciám lesz, egy lánytól; de mesébe illőnek tartottam, hogy majd ettől egy szép napon egy fiatal, vonzó, egyedülálló, angolul és spanyolul is jól beszélő lengyel lány felkeres, hogy szeretne velem tölteni egy estét Gibraltáron, és nálam aludni egy éjszakát Santa Margaritán.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése