Azt hiszem számomra ez is egy nagy élmény volt, sajnos nem éppen jó értelemben. Én ugyanis mint rehabos :))( ez annyit tesz gerincsérvel műtőt, és a jobb láb részlegesen érzéketlen, mű hiba miatt) szóval én kis rehabos ennek az igen meredek sziklának nagyon félve indultam neki, szóltam is előre ha nem bírom akkor lemegy az autóhoz és ott bevárom őket.Túra társaim Tomi ( aki abszolút sport ember, de ezt Ti is tudjátok a blogból) és Anita ( aki mellesleg táv futó is volt, és aktívan sportol is) hamar lehagytak, én a magam kis tempójába a tüdőmet is kiköpve próbáltam lépést tartani velük, mondanom sem kell teljesen sikertelenül. Ők azért be vártak majdnem a tetejénél, de még volt egy magasabb szikla ők úgy döntöttek ezt a csúcsot is meghódítják, én meg mondtam, hogy én azt már nem, örülök, hogy ezt is túl éltem :) Szép lassan hosszas keresgélés után az egyik falon sikerült le kapaszkodni, ahogy földet értem,jobb híján, jól hátba veregettem magam jó csaj vagy Era ezt is megcsináltad!! :))) Még lentről integettem nekik és mutogattam a kocsi fele, hogy nekem itt a vége. Sajnos a mutogatás nem éppen a legjobb kommunikáció ekkora távlatból mint utóbb kiderült, hisz Ők azt hitték, hogy azt mutogatom, hogy megyek tovább a túra útvonalon, bár én azt hittem ott a vége :))), de neeem. Én szép lassan a meredek poros úton lecsúszkáltam a kocsinkhoz persze a kulcs Tomi hátizsákjában volt. Le ültem a felső sziklákra és várta, vártam, vártam, vártam és vártam. Azért időközben sem nagyon unatkoztam, mert láttam egy nagyon szép naplementét és összetalálkoztam az összes szikla mászóval aki velünk együtt vagy előttünk, utánuk ment mászni. És a hab a tortán a nagy két óra várakozásban megtámadott egy csacsi!!:) Fogalmam sincs honnan termet elő, elég szürreális volt, elém állt és farkasszemet nézet velem. Majd elkezdet közeledni felém én persze a kocsi mögé húzódtam, de ő csak jött utánam, szerintem ha valaki akkor lát, igen röhögő görcsöt kapott volna, ahogy ott kergetőztünk, és én próbáltam jobb belátásra bírni, hogy húzzon már el a francba, de a szép szó használt vagy meg szánta azt hülye libát aki ott sápítozott neki és tovább állt. A harmadik óra teljes sötétségben telt, egyre fokozódott bennem a pánik és a félelem, hogy mi történhetett Tomival és Anitával. Volt ott három hétvégi ház az egyiket akkor hagyták el mikor leértem, a másik tök üresnek tűnt , de harmadikban nagy élet volt nevetések és élénk beszélgetés szűrődőt ki. Sokáig vívódtam, hogy be csengessek, ne csengessek mit tegyek? De mi van akkor ha közben Tomi vagy Anita fekszik valahol valamelyik szakadékba. Szóval erőt vettem magamon és megkongattam a harangot(ugyan is az volt a csengő)... Itt most be kell, hogy fejezem ,mert iszonyú késő van, és holnap forgalomból vizsgázom, úgyhogy szurkoljatok nekem!!:) De hamarosan folytatom a kis kálváriámat :)))
Azt hiszem számomra ez is egy nagy élmény volt, sajnos nem éppen jó értelemben. Én ugyanis mint rehabos :))( ez annyit tesz gerincsérvel műtőt, és a jobb láb részlegesen érzéketlen, mű hiba miatt) szóval én kis rehabos ennek az igen meredek sziklának nagyon félve indultam neki, szóltam is előre ha nem bírom akkor lemegy az autóhoz és ott bevárom őket.Túra társaim Tomi ( aki abszolút sport ember, de ezt Ti is tudjátok a blogból) és Anita ( aki mellesleg táv futó is volt, és aktívan sportol is) hamar lehagytak, én a magam kis tempójába a tüdőmet is kiköpve próbáltam lépést tartani velük, mondanom sem kell teljesen sikertelenül. Ők azért be vártak majdnem a tetejénél, de még volt egy magasabb szikla ők úgy döntöttek ezt a csúcsot is meghódítják, én meg mondtam, hogy én azt már nem, örülök, hogy ezt is túl éltem :) Szép lassan hosszas keresgélés után az egyik falon sikerült le kapaszkodni, ahogy földet értem,jobb híján, jól hátba veregettem magam jó csaj vagy Era ezt is megcsináltad!! :))) Még lentről integettem nekik és mutogattam a kocsi fele, hogy nekem itt a vége. Sajnos a mutogatás nem éppen a legjobb kommunikáció ekkora távlatból mint utóbb kiderült, hisz Ők azt hitték, hogy azt mutogatom, hogy megyek tovább a túra útvonalon, bár én azt hittem ott a vége :))), de neeem. Én szép lassan a meredek poros úton lecsúszkáltam a kocsinkhoz persze a kulcs Tomi hátizsákjában volt. Le ültem a felső sziklákra és várta, vártam, vártam, vártam és vártam. Azért időközben sem nagyon unatkoztam, mert láttam egy nagyon szép naplementét és összetalálkoztam az összes szikla mászóval aki velünk együtt vagy előttünk, utánuk ment mászni. És a hab a tortán a nagy két óra várakozásban megtámadott egy csacsi!!:) Fogalmam sincs honnan termet elő, elég szürreális volt, elém állt és farkasszemet nézet velem. Majd elkezdet közeledni felém én persze a kocsi mögé húzódtam, de ő csak jött utánam, szerintem ha valaki akkor lát, igen röhögő görcsöt kapott volna, ahogy ott kergetőztünk, és én próbáltam jobb belátásra bírni, hogy húzzon már el a francba, de a szép szó használt vagy meg szánta azt hülye libát aki ott sápítozott neki és tovább állt. A harmadik óra teljes sötétségben telt, egyre fokozódott bennem a pánik és a félelem, hogy mi történhetett Tomival és Anitával. Volt ott három hétvégi ház az egyiket akkor hagyták el mikor leértem, a másik tök üresnek tűnt , de harmadikban nagy élet volt nevetések és élénk beszélgetés szűrődőt ki. Sokáig vívódtam, hogy be csengessek, ne csengessek mit tegyek? De mi van akkor ha közben Tomi vagy Anita fekszik valahol valamelyik szakadékba. Szóval erőt vettem magamon és megkongattam a harangot(ugyan is az volt a csengő)...
VálaszTörlésItt most be kell, hogy fejezem ,mert iszonyú késő van, és holnap forgalomból vizsgázom, úgyhogy szurkoljatok nekem!!:) De hamarosan folytatom a kis kálváriámat :)))