Bár az erőnk csökkent, vágy még lett volna, viszont eljött az idő, hogy nekem munkába kellett indulnom. Reméltem, hogy ez csak valaminek a kezdete volt, és nem a vége is egyben; úgy gondoltam ez majd most a felkeléskor, elköszönéskor kiderül. Minden elég biztatónak is tűnt: Voltak megbeszélve konkrét találkozóink a jövőre, terveztünk közös programokat. Azt mondta nagyon jól érezte magát. Felajánlotta, hogy készít reggelit, de csak teasüteményeket fogadtam el. Főzött egy finom teát. Elköszöntünk, hogy akkor majd keressük egymást, mert lehet, hogy a hétvégén is tudunk találkozni. Kedvesen mosolygott, amikor becsukta az ajtót. Nem éreztem úgy, hogy na mostantól van egy spanyol barátnőm, de biztos voltam benne, hogy találkozunk hamarosan.
Vidáman vezettem Gibraltár felé a hegyes-kanyargós főúton. Megálltam lefényképezni a Sziklát a felkelő Nap fényében, de nem lett jó kép:
Kint hagytam a kocsim a "hajléktalanok messzebbi parkolójában", begyalogoltam Gibraltárra, irány a Marks & Spencer. Ide általában csokis sütikért megyek, de most más volt a helyzet. Olyannyira siklóernyőzésre készültem előző nap, hogy még vissza is fordultam hosszúnadrágért. Eszem ágában nem volt váltás ruhát vinni, meg sem fordult a fejemben, hogy nem otthon alszom. Az eladónő nagyon mosolygott rám, mert szerintem elég egyértelmű volt a helyzet, ahogy egy kicsit borostás pasi beállít reggel fáradt, de sugárzóan vidám fejjel, és 20 másodperc alatt válogatás nélkül a kasszához visz egy (csomag) alsógatyát, egy (csomag) zoknit, és egy inget. Kijött a pult mögül, és elém tartva ellenőrizte, hogy jó méret lesz-e az ing. A cégnek az a lényeg, hogy a késéseket írogató titkár időben meglássa a pofám, az már mindegy, hogy fizetett munkaidőben öltözök még át utána, szóval bőven beértem.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése