A nagykövet szárnysegédje voltam

A legnagyobb kanapészörfös múlttal rendelkező kollégám egyszer csak megkapta a nagykövet zászlót (virtuálisan). Nem tudtuk eleinte, hogy ez pontosan mire jó, de mivel jól hangzik, innentől kezdve nagykövet úrnak szólítottuk a cégnél.

Csütörtökön jöttek is a lengyel egyetemista lányok, ráadásul ketten, úgyhogy szólt, hogy készüljek, kell némi támogatás. Mivel azon kívül, hogy az ellopott bicajomon, a telefonon közölt szabiproblémámon, meg a spanyol pilótatársnőm barátságának elvesztésén szomorkodtam, nem volt sok más dolgom, elfogadtam a felkérést.

Megállt az apartmanom előtt,  beszálltam a kocsiba, és mikor hátrafordultam bemutatkozni, először kicsit meg is ijedtem: Te jó ég, honnan szerzett két ilyen szép mosolygós lányt? Tényleg maguktól jöttek ide? Tényleg, és nagyon örültek, hogy időt szánunk rájuk. Fél éve alig látok szép kelet-európai nőket, az andalúz nők közül pedig kevés az igazán vonzó (mondjuk az a kevés nagyon vonzó), úgyhogy bár nem a lengyelek (pedig vannak szép számmal) miatt vagyok itt elsősorban, igazán örültem a szerencsének.

Nem volt programtervünk, teljesen spontán sikerült egy jó estét összehozni, amiben a szárnysegédi szerep is igen kellemes és megtisztelő volt. Voltunk a tengerben úszni, utána volt nálam egy kis sangria és tinto de verano kóstolás. Jó vendéglátó módjára mutattam gibraltári pénzeket, aztán nem tudom hogyan, de hirtelen elkezdte nagyon érdekelni a lányokat a geokessing, úgyhogy meg kellett mutatnom a ládámat neten. Innen a medencémbe mentünk, ami persze nem egyedül az enyém, de természetesen csak négyen voltunk benne. A lányúsztatás után átöltöztünk az estéhez, ami La Linea de la Destruciónban kezdődött.

Először egy étteremben ettünk,

Itt hogy-hogynem megjelent 3 kollégánk, mikor befejeztük a vacsorát. A nagyra nőtt társasággal elmentünk koktélozni,

de utána nekik nem jutott hely a kocsiban, így csak a 3 santa margaritai (köztük én) kolléga, meg a két lengyel lány ment vissza a nagyköveti rezidenciára. Itt némi lengyel - spanyol tecső hallgatás után (ha már táncos helyet nem találtunk) a méltóan híres spanyol vendégszeretet részeként azonnal, kérés nélkül kaptam kölcsön fürdőgatyát, törülközőt.

Jóval éjfél után birtokba vettük a hatalmas medencét öten. Egy spanyolul elhadart nagyköveti utasítás, amiből alig értettem ki a nevemet, ezt a számot négyre redukálta. A fiatal kollégám ebben a pillanatban kiugrott a vízből, innentől átment pincérbe, és mikor kinyújtottam a kezem a vízből, már adta is a kezembe a frissen kevert koktélokat. Egy igazi spanyol medencés buli helyes, jó fej lengyel csajokkal, elég filmbe illő volt!

Szóval ezeknek a spanyol kolléga cimboráknak az életébe csöppenve, valahogy el is felejtettem keseregeni azon, hogy miért nem ott alszom, ahol pont egy hete. Hazamentem, másnap sem kellett dolgoznom.